A régmúlt asszonyai még ismerték a titkokat!

Az istálló falának árnyékában ültünk a padon, mellettünk a földön halomban állt a kertből leszedett mák, azt tisztítottuk. Egy éles késsel kettévágtuk a mákgubót, és kis vájlingba szórtuk a fekete magjait. Tíz éves voltam, és utáltam, hogy ezt kell csinálnom. Nyári szünet volt, annyi fontos dolog várt rám... Hintázás, labdázás, kézenállás, vagy például az a mezei cickány család, amit délelőtt találtam a szomszédos üres telken, és a mama ágya alá dugtam őket egy dobozban.

Igyekeztem hát hamar túlesni ezen a "kényszermunkán", de a nagy sietség ára az lett, hogy kétszer annyi ideig tartott. A kapkodásban olykor összeroppantottam a gubót, és a vájlingban nemcsak a mákszemek gyűltek, de az ocsú is.

Mérges és szomorú voltam. Haragudtam az egész világra. Csak az nyújtott némi vigaszt nagy bánatomban, hogy kihallattszott mama ajvékolása, amikor azzal kellett szembesüljön, hogy egy hatfős cickány család dorbézol a házban. Sok időre volt szükségem, amíg megtanultam, amire akkor megpróbált rávezetni mama: hogy türelemmel és kitartással haladjak a céljaim felé, mert nemcsak az elszánt akarat a fontos, hanem a mód is.

Azokban az időben ők voltak az életmód-tanácsadók. Anyák, nagyanyák, na meg Juliska, Mariska,Annuska néni, akik esténként a ház előtti kispadon ülve adtak - minden témára kiterjedő - útmutatást az élethez.

"Abból főzzél, ami otthon van, semmit ne dobj ki!" - mondták. Ma erre a mondatra céget lehet alapítani, zero waste életmódnak nevezni, és úgy tenni, mintha feltaláltad volna a spanyolviaszt... De legtöbbször tanulságos történeteket meséltek. Sztoriztak az egyszeri emberről és az egyszeri asszonyról, akik valami butaságot vagy helytelent követtek el. Azt szorgalmazták, hogy tanulj mások hibáiból, és ne kövesd el te is ugyanazokat.

Azok a tanácsok, amiket gyerekként hallottam tőlük, ma is naponta szembejönnek velem, idézetes képek formájában vagy világraszóló újdonságként tálalva. Egy kivétellel. Ők soha nem mondtak olyat, hogy "Légy önmagad!", vagy "Soha ne törődj másokkal, csak éld az életed!"

Az elődeink nem voltak olyan nagyon mások: ugyanúgy éreztek, szerettek, gyűlöltek, veszekedtek és kibékültek, ahogy a mostani emberek. Mégis olyan tudásnak a birtokában voltak, amit mi - a reklámszlogenek filozófiáján serdült generációk - már rég elfeledtünk. És ahogy azok a régi életmód-tanácsadók kezdenék a történetet: "Hallottál már az egyszeri emberről, aki nem tudta, hogy az önzés erdején keresztül nem visz út a boldogság mezejére?"

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock