Ember embernek farkasa: Ha túlérzékeny vagy, eltaposnak!

Igen, elismerem, van a dolognak pozitív oldala is. Képes vagy hosszú percekre elveszni a felhők mögött megbúvó naplementében, miközben átadod magad a kedvenc akusztikus zeneszámodnak. Eggyé válsz a pillangó röptével, a madarak csicsergésével, a fák leveleinek susogásával. Belépsz egy ódon templomba, és képtelen vagy levenni a szemed a rózsaablakokról, melyeken átsüt a fény. A barátaid pedig nem értik, mi bajod van.

. Annyi a lényeg, hogy az agy sokkal érzékenyebben reagál a bejövő ingerekre, és ez nem csak az érzelmekre vonatkozik: egy hiperszenzitív ember például sok esetben előbb és intenzívebben érzi a szagokat a többieknél, egy hirtelen jövő, túl erős inger pedig bántóan hathat rá.

Bizonyára azt is észrevetted már, hogy akár a fél karodat is odaadnád, csak hogy segíteni tudj másoknak. Ez azért van, mert a túlérzékenységért felelős részek és az empátiáért felelős agyi területek lefedik egymást. Így tehát az empátia is túlpörög benned - ezért nem tudsz nevetgélve elmenni egy hajléktalan mellett.

Meglepő tény (ja, nem): a hiperérzékenyek 70%-a introvertált, szereti távolabbról szemlélni az eseményeket. A művészek körében pedig még gyakoribb ez a jellemvonás, ami egyébként sokszor vitathatatlan előnyökkel is jár. Rettentően sajnálom azokat a lányokat, akik a pláza-szoli-körmös szentháromságban élnek, és az a legfőbb gondjuk, hogy mit szól majd a szomszéd a legújabb ruhájukhoz... A példa sarkított, de szerintem tudod, melyik típusról beszélek. Borzasztó lehet csupán ennyit látni a világból.

Másik oldalról nézve viszont az evolúció nem kedvez nekünk, túlérzékenyeknek. A nagyokos internet szerencsére ebben is segít, és némi keresés után találtam is pár használható tippet. A "használjuk ki a kreativitásunkat" szerintem elég alap - viszont az, hogy egyszerre csak egy feladatra próbálj meg koncentrálni, nos, nem hülyeség.

Szerencsésebb esetben felismerted, hogy nincs veled az égvilágon semmi probléma, és képes vagy elfogadni magadat. Bármennyire is szívás túlérzékenynek lenni ebben a sokszor rideg világban, én valahogy mégis így szeretem magam - és a világért sem cserélnék egy keményebb kötésű emberrel.

Egyébként, ha már sikerült megbékélned magaddal, a környezetedet is könnyebben alakítod úgy, hogy az valamelyest neked kedvezzen. Nyilván az anyóspajtást nem tudod leváltani, de a barátaidat, a munkahelyedet te választod meg. Gondolom, arra már magadtól is rájöttél, hogy a stresszes munkakörnyezet nem neked való, és a harsány, "menő csajok" sem a te társaságod...

Ha már barátok: nem állítom, hogy csak poéta lelkületű emberek közelségét keresd, de azért legfőképp velük fogod igazán jól érezni magad. Ha olyan társaságba csöppensz, ahol a tagok minden hétvégén buliznak, esetleg hegyet másznak biztosító kötél nélkül, egy könyvmoly lúzernek fogod érezni magad. Pedig ez nem egy "ki a f@szább gyerek" vetélkedő. Miért kéne egyáltalán versenyezned?

Úgyhogy fel a fejjel, nincs nagy tragédia! Ahogy a mondás is tartja: Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Lehet, hogy sosem jutsz fel a Mount Everest csúcsára, de cserébe olyan pozitív mélységeket élhetsz meg, amikről sok embernek fogalma sincs.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock