Minden egyes hozzászólásra tudnék reagálni. Méghozzá nem különbül, mint az eredeti szerző: megingathatatlan meggyőződéssel és csípőből. Mégis inkább felveszem a megfigyelő szerepét, és fogcsikorgatva, de próbálom minden hozzászólás mögött felfedezni az embert. A tragikus gyerekkor terheit máig cipelőt, a megbántottat, az agresszív miliőben nevelkedőt, a magányában megkeseredettet vagy a személyes kudarcai miatt a világot hibáztatót. Mindennek oka van ugyanis, hogy ilyen közhelyet puffogtassak. És ha már sajnos nem jár mindenkinek alanyi jogon egy pszichoterapeuta, legalább a neten, legalább névtelenül, legalább talán így nem a gyerekén tölti ki...
Einstein egyszer azt mondta: nem tudja, a harmadik világháborút mivel fogják megvívni, de hogy a negyediket botokkal és kövekkel, az biztos. Ezt azzal egészíteném ki, hogy a három és felediket pedig szavakkal dobálózva, lélekölve. A kommentáradatok és az ott folytatott verbális csaták adják a legpontosabb korrajzot, ami, hááát, nem túl fényes.
Meggyőződésem, hogy a cenzúrázatlan kommentelés az egyik oka annak, hogy Magyarország utcái nem változtak még át a Walking Dead egyik forgatási helyszínévé - csak nálunk nem zombik, hanem überfrusztráltak bolyonganának. Viszont ez is fertőző, csak ez hergeléssel, önkontroll hiányában terjed. Itt van néhány kommentelőtípus - levédetem ezt a homo commenticus elnevezést -, akikbe szerintem minden valamire való internethasználó belefutott már:
Szinte mindig profilképmentes, és gyakran álnevet használ. Különös ismertetője, hogy csont nélkül lekurváz. Egyazon topikon belül több vitába is belekeveredik - néha önmagával is. Félelmetes, mennyi időt tölt vitriolos vaktölténnyel való lövöldözéssel. Ha egyszer megtalált, nagy eséllyel visszatér egy későbbi posztodhoz is, nehogy hiányolni kezdd.
Ha azt mondod, hogy jobban szereted a kakaós csigát, mint a túrós batyut, azonnal Trianonnal vagy a politikai hovatartozásoddal jön. Egy péksütemény-preferenciából tudni véli a véleményedet a világról. Ő is előszeretettel vitázik egy másik "Mondgyonle"-val vagy Kényszeressel - természetesen szakirányú végzettség nélkül, és nyilván mindig igaza van. Szerintem kihalásos alapon működnek: agyvérzést kapnak minden harmadik heves szópárbaj után, de máris helyükbe lép a klón, hogy folytassa a végeláthatatlan harcot.
Egyszer egy írásomban kinevettem a férfiakat, akik annyira nem figyelnek a részletekre, hogy indokolatlan tárgyakat hagynak a csajozósnak szánt fotók hátterében. Egy vasalós életképet hoztam fel példának, mire a kedves kommentelő duó odáig hergelte egymást, hogy elkezdtek "merezekamainőközni", akik még egy fakanáltól is megijednek. Nem, mi tőletek, üzeneteket rosszul dekódolóktól ijedünk meg.
Úgy megkérném, hogy fejtse ki bővebben, bár ezzel csak magamra zúdítanám a haragját. Mert ő az, aki csak kijelentő módban tud kommunikálni, hiszen neki nem véleménye van, hanem teljeskörű rálátása a dolgokra. Azokra is, amiket csak te éltél át. Úgyhogy inkább leokézod magadban, és görgetsz tovább...
Az előbbivel én többször találkozom. Gyakrabban látok válogatás nélkül aranyásózó kommenteket, mint olyanokat, amikben sumákhülyegyerekeznek. És sokkal megátalkodottabbnak gondolják a nyilatkozó férfiak a szóban forgó nőket, mint fordítva. Hogy ez statisztikai hiba vagy a valóság, azt nem tudom.
Se... Véresen komolyan vesz minden mondatot, és ugyan igaz, hogy a humor jellege a társadalmi viszonyok hű tükröződése, de néha - csak néha - meg kellene engedni magunknak azt a luxust, hogy szimplán röhögünk egyet. Magunkon és egymáson.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.