Kiadó a múltam. 40 m2 plusz az apró, a fekvése délnyugati, az ára... Erre mondják, hogy minden másra ott a Mastercard, de majd megegyezünk. Aki kiveszi, annak meg kell békélnie a hely szellemével, de cserébe nemcsak egy ingatlant kap, hanem egy történetet, a happy end ígéretével.
Látott az mindent bő egy évtized alatt. Szemtanúja volt gyerekes kirohanásoknak és felnőtté bölcsülésnek (meg nyelvtani újításoknak), jöttmenteknek volt megpihenője és alkalmi menedéke, nekem pedig... az állandó. Vagy 14-szer látta a Bakancslistát, de minden alkalommal kihallott belőle valami újat, valami nagyon aktuálisat.
Uszkve 6 és fél kiló gyertyát látott lángra kapni, majd csonkig égni. Ezek nagy része vaníliás volt, hiszen bevált csapaton minek változtatni? Hagytam belőle néhányat elrejtve a lakás különböző zugaiban a következő lakónak azzal az üzenettel, hogy bánjon velük bőkezűen, mert megtelik tőlük lélekkel a tér és az idő.
A delfines WC-deszkára nincs mentségem, ezt zárjuk is le itt, kemény idők voltak. A kád viszont... az egy szentély! A lakás legjobb és legviasznyomosabb része. Merengés, huncutságok, habzsi-dőzsi - ott aztán volt minden. Az a pultszerűség, az billeg kicsit, vigyázni kell vele. Úgy is mondhatnám, hogy labilis, mint a lakója volt néhanapján. :)
Tartozik hozzá egy kültéri izé - erkélynek azért nem mondanám. Ilyen mézesmadzag leginkább, van is valami, meg nincs is. Néztem onnan megbabonázva a Holdat, és ordítottam is neki artikulálatlanul, követelve a miértekre a választ. Állva, természetesen, mert egy hokedli sem fér ki. Én mondtam, hogy az erkély megnevezés túlzás! De az utóbbi időben elkezdtek becsorogni azok a bizonyos válaszok, úgyhogy a funkcióját tisztességgel betölti.
Egy köpésre van egy benzinkút. Na, nem mintha benzinért jártam volna oda, sokkal inkább éjszakai tűzoltásért, legyen az egy pletykalap, csokoládé vagy egy üveg életmentő kékfrankos. Közel a villamosmegálló, ahol nagy tervekkel fel, és lemondóan le lehet szállni - vagy épp fordítva, ha fordul a szél. És sokszor fordult az elmúlt évek alatt.
A garázshelyem is bérbeadó. Az autó, aminek az istállója volt tizen évig, nem volt egy Porsche, de száguldást és szerelmet... na, azt látott. Most viszont tovaszáguld, épp itt az ideje. Kiadó a jövőm. Egy új, (még) szebb élet reményében adom ki. Te, aki majd beleszeretsz: vigyázz rá, kérlek, nézd el a szeszélyeit, és legfőképp élj benne!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
