Kiadó a múltam - és az emlékeim egy darabja...

Látott az mindent bő egy évtized alatt. Szemtanúja volt gyerekes kirohanásoknak és felnőtté bölcsülésnek (meg nyelvtani újításoknak), jöttmenteknek volt megpihenője és alkalmi menedéke, nekem pedig... az állandó. Vagy 14-szer látta a Bakancslistát, de minden alkalommal kihallott belőle valami újat, valami nagyon aktuálisat.

A delfines WC-deszkára nincs mentségem, ezt zárjuk is le itt, kemény idők voltak. A kád viszont... az egy szentély! A lakás legjobb és legviasznyomosabb része. Merengés, huncutságok, habzsi-dőzsi - ott aztán volt minden. Az a pultszerűség, az billeg kicsit, vigyázni kell vele. Úgy is mondhatnám, hogy labilis, mint a lakója volt néhanapján. :)

Tartozik hozzá egy kültéri izé - erkélynek azért nem mondanám. Ilyen mézesmadzag leginkább, van is valami, meg nincs is. Néztem onnan megbabonázva a Holdat, és ordítottam is neki artikulálatlanul, követelve a miértekre a választ. Állva, természetesen, mert egy hokedli sem fér ki. Én mondtam, hogy az erkély megnevezés túlzás! De az utóbbi időben elkezdtek becsorogni azok a bizonyos válaszok, úgyhogy a funkcióját tisztességgel betölti.

A garázshelyem is bérbeadó. Az autó, aminek az istállója volt tizen évig, nem volt egy Porsche, de száguldást és szerelmet... na, azt látott. Most viszont tovaszáguld, épp itt az ideje. Kiadó a jövőm. Egy új, (még) szebb élet reményében adom ki. Te, aki majd beleszeretsz: vigyázz rá, kérlek, nézd el a szeszélyeit, és legfőképp élj benne!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock