Férfivélemény: Ha nem lenne gyerekem, már elváltam volna!

- Még mindig megőrülök érte, és már nem bírtam tovább. Egyszerűen látni akartam. Újra látni akartam a szemeit, a mosolyát. Ezért elmentem abba a parkba, ahol először találkoztunk. Mivel egyikünk sem arra lakik, igazából nem is számítottam rá, hogy ott lesz, csak mélyen legbelül reméltem. És legnagyobb meglepetésemre Timi ott ült a padon, és olvasott. Hallod? Alig hittem a szememnek. Ennek szerinted mennyi esélye volt?

- És beszéltetek is?

- Persze. Bár legszívesebben órákig csak néztem volna szótlanul, de mindössze pár percem volt, mert észrevette, hogy pofátlanul bámulom. Pont úgy, amikor először megláttam - merül el újra az emlékeiben Zoli.

- De mi volt? Mondd már a lényeget! - zökkenti ki a jóbarát Zolit az álmodozásból.

- Zavarban voltam, mintha 18 lennék. Ő pedig kedves és megértő volt, amilyennek megismertem. Egy csomó mindent mesélt, bár én kb. minden tizedik szavára emlékszem csak. Pillanatok alatt újra és újra elvesztem a barna szemeiben. Legszívesebben öleltem és csókoltam volna, de helyette csak álltam, mint az a bizonyos díszes valami a lakodalomban. Ahogy hallgattam, az jutott eszembe, hogy ő már soha többet nem lehet az enyém. Hogy valaki másé lesz. Azt hiszem, vele minden működött volna... És ez zakatol a fejemben hónapok óta, ezért is akartam látni.

- Gratulálok! Tényleg 2 évedbe telt, hogy ezt kimondd? - horkan fel Ármin. - Ezt pofáztuk, de te egy éve másként döntöttél. Mintaférj lettél és apa.

- Tudom, hogy én döntöttem így, de mire Timi jött, addigra már ígéretet tettem Reninek. És ezt nem akartam felrúgni. Vagy talán nem mertem - teszi hozzá Zoli lehajtott fejjel, majd kortyol egyet a söréből.

- De tartom magam a döntésemhez, hisz itt van nekem Blanka. Nem hittem volna, hogy egy gyerek így megváltoztatja az életem. Vele és érte új értelmet nyertek az eddigiek, bármennyire is nyálasan hangzik, így gondolom. Érte megérte.

- Okés, én elhiszem, nekem nem kell bizonygatnod. És még mindig tetszik az apa szerep? - tereli Ármin az imádott gyerek felé a témát.

- Nagyon. Én nőnek ennyire még nem tepertem, mint neki. És nyilván a legszebb és legokosabb kislány a világon. Viszont nem vagyok belé szerelmes - ezt szögezzük le már most, az ócska poénok elkerülése érdekében! Nem is értem, miért mondják ezt az emberek. A szerelem az egy másik dolog - sóhajt Zoli, majd gondolatai láthatóan ismét Timi felé kalandoznak.

- És az apa mellett hogy fér meg az a bizonyos férfi szerep?

- Otthon apa vagyok 99%-ban, a maradék egyben pedig barát. Reni nem tudom, mikor nézett rám utoljára férfiként. Ha közeledem, elutasít, és a gyerek születése után ez még hatványozottabban fordult elő. Szóval, inkább már nem is próbálkozom. Nem vitatkozunk vagy ilyesmi, erről nincs szó. Örökre hálás vagyok neki a lányomért, mindent megteszek kettejükért. Hát ennyi. És cserébe rengeteg időm van apának lenni.

- Aha. Ez tök jó. És mi lesz húsz év múlva, amikor az apa szerepből egyre kevesebb jut majd? Amikor Blanka kirepül, és kettesben maradtok újra Renivel.Tán kitanulod a színész mesterséget? - próbálja némi humorral tompítani a komoly témát Ármin.

- Színész? Te teljesen hülye vagy?

- Hát meg ne haragudj öregem, de most is minden egyes nap eljátszod a boldog férfi és apa szerepét a gyerek kedvéért. Mi ez, ha nem színészet? Ne mondd nekem, hogy egy gyereknek jó, ha nem látja a szüleit ölelkezni, egymást simogatni, szeretettel megérinteni. Szerinted idősebb korában nem fogja levágni, hogy apa és anya nem is olyan boldogok? Legalábbis nem úgy boldogok?

- Őszintén? Fogalmam sincs, mi lesz holnap, mi lesz húsz év múlva. Azt tudom, hogy Blankáért megérte. Érte megéri. Igen, érte megéri - mondogatja magának Zoli, majd a pulthoz siet egy újabb kört rendelni.

Zoli történetét B. Barbi jegyezte le.