Van egy réges-régi Andersen mesekönyvem - legnagyobb értéke, hogy még az édesapámé volt. Benne van Andersen valaha írt leghosszabb meséje, a Hókirálynő is. Amikor kislányként olvastam, valahogy egyértelmű volt, hogy a Hókirálynő szívtelen.
Maga a megtestesült gonosz, hiszen a tél erőinek parancsol. Megfagy körülötte minden, ami él. Csak felnőttként jutott eszembe megkérdezni magamtól: végül is, mi a Hókirálynő bűne? Mitől volna annyira rossz?
Aki olvasta a történetet, tudja, hogy a Hókirálynő maga csak akkor jelenik meg, amikor elviszi magával Kay-t, és amikor elbúcsúzik tőle. Minden más alkalommal másvalaki mesél róla. Hálátlan szerep tehát az övé: nem ismeri senki, mégis mindenki rosszat gondol róla.
Az alap felállás: a két ártatlan gyermek, Kay és Gerda szívből szeretik egymást, de a fiú szívébe és szemébe belekerül egy gonosz troll által készített tükör szilánkja. Kay kifordul magából, és többé már semmit nem lát szépnek vagy jónak.
De mi történik a Hókirálynő szemszögéből?
Van ez az irtó rossz gyerek, Kay, aki mindenkiben csak félelmet kelt: a legjobb barátnőjét, Gerdát is folyton csak szidja. Nincs benne semmi jóság. A fiú egy hideg, téli napon a Hókirálynő nagy szánjához köti a szánkóját. Önként - nem kényszeríti rá senki, hogy ezt tegye.
A szánkó siklik, a királynő észreveszi, és maga mellé ülteti Kay-t. És itt jön az, ami miatt kiérdemelte az "evil bitch" jelzőt: ahelyett, hogy elengedné vagy hazavinné a fiút, megcsókolja. Kétszer is. Az pedig az első csóktól mindent elfelejt, ami valaha kedves volt neki, a második csóktól pedig többé nem is fázik.
Kit jelképez a Hókirálynő a mesében?
Szerintem a mindenkori másik nőt. Akinek nincs szíve, hiszen csókjaival elválasztja a férfit az eredeti párjától. Mindegy, hogy Kay milyen borzalmasan viselkedett korábban, mégis minden a gonosz csábító hibája, aki elragadja családja köréből a férfit. Csókjaival mindent elfeledtet, hideg palotájában fogolyként tartja. "Most már nem csókollak meg többet! - mondta a Hókirálynő. - Mert még a halálba csókolnálak."
Gerda persze küzd. Elindul Kay-ért, tűzön-vízen át, minden kísértést kiáll, és mire odaér a Hókirálynő palotájába, igazi nővé érik. Nem marad ott, ahol kényelmet ajánlanak neki, sem ott, ahol állandó kalandot, és más szerelem sem érdekli. Rendíthetetlen, akár az Ólomkatona.
Eközben a Hókirálynő palotájában Kay az élet értelmét próbálja megfejteni, de sehogy sem sikerül neki. Jégdarabokból próbálja kirakni az "örökkévalóság" szót, ami folyvást kudarcba fullad. Senki nem őrzi őt a palotában: amikor a Hókirálynő kimegy a világba, egyedül hagyja... Ekkor érkezik meg Gerda, aki soha nem is találkozik a másik nővel. Sosem derül ki igazán, mi is volt a Hókirálynő pontos szándéka.
Gerda véghezviszi azt, amiről a legtöbb nő csak álmodik. A puszta akaratával, szerelmével és csókjaival képes megváltoztatni Kay szívét, újból maga felé hajlítani. Hazavinni magával, hogy boldogok lehessenek, míg meg nem halnak. A mesének teljes happy end a vége - de vajon Kay képes lesz valaha is felnőni Gerda hősiességéhez?
Gondold csak végig: ebben a mesében mindenki sodródik. Kay mindenképpen, hiszen nem tehet semmiről, csak a gonosz troll áldozata. A Hókirálynő sem akarta elrabolni Kay-t, csak úgy alakult. Senki nem tehet semmiről, csak úgy hozta a sors.
Egyedül Gerda a kivétel. Ő bármit elér, mert tiszta a szíve, önfeláldozó és kitartó. Amikor ezt olvasod a lányodnak, azt tanítod neki: a sok jó tulajdonság, a kitartás meghozza a gyümölcsét. Azt tanítod, hogy a rossz fiú megváltoztatható. Sőt: ha jön egy másik nő, akkor sem szabad feladni!
Hát, valahogy így alakul ki minden kislányban a rosszfiú megmentésére való törekvés, és az a tévképzet, hogy bármelyik férfi megváltoztatható - hiszen mindig mindenről a másik nő tehet. Pedig a legpasszívabb szereplő a történetben épp a Hókirálynő...
Más nővel töltöd a szentestét - mégis csendben várok rád...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
