Nem kell tőlem elájulni csak azért, mert kerekesszékes vagyok...

Kerekesszékesként az élethelyzetemből kifolyólag gyakran kaptam elismerő szavakat vadidegenektől. A lehető legváratlanabb szituációkban, például bulizás közben fordultak hozzám ezzel a mondattal: "Fantasztikus vagy, hogy nem adtad fel!"

Tinédzser éveimben még lázadó, tapasztalatlan kis bakfis voltam, és inkább sértésnek, mintsem dicséretnek vettem ezeket. "Mégis mit kellett volna feladnom és hogyan?" - tettem fel a kérdést hol magamnak, hol pedig nekik. Nem vagyok én hegymászó, akit már csak pár száz méter választ el a csúcstól...

Majd az évek során ráébredtem: az élet maga a hegymászás. És mikor valamin felülemelkedünk, valamit legyőzünk, valamin továbblépünk, vagy egy mély gödörből kimászunk, akkor bizony nem adjuk fel. Mert mit is jelent tulajdonképpen nem feladni?

Most már azt gondolom, hogy azt az erőt, amikor a sok nehézség ellenére nem hagyjuk el magunkat. Ez pedig nemcsak egy baleset után kerekesszékbe kerülő, egy betegségből kifolyólag megvakuló vagy egy családtagját elvesztő személyre vonatkozik, hanem mindenkire. Ránk.

  • Ugyanis amikor kidob életed szerelme, majd hónapokig tartó önsajnálat után végre újra felállsz, és elkezdesz randizni - na, az az pillanat, amikor nem adtad fel.
  • Amikor eltévedsz az utcán, késésben vagy, és felőröl az ideg, de teszel egy nagy kerülőutat, hogy odaérj, akkor is kitartó vagy.
  • Sőt, mikor eleget teszel egy nem kívánt kötelezettségednek, akkor sem épp a könnyebbik utat választod.
Forrás: Shutterstock

Tehát gyakorlatilag minden egyes helyzetben, amikor kilépsz a komfortzónádból, és el mered hagyni a biztonságot jelentő kis buborékodat, újabb és újabb lépést teszel annak érdekében, hogy megmászhasd azt a hegyet - életed Mount Everestjét.

Vannak társaid, akik egy darabig veled együtt másznak - ők a barátaid. Néhányan közülük hamarabb feladják, és inkább visszafordulnak, de talán ez nem is baj, hiszen ez a te hegyed, neked kell felérned a tetejére. Vannak a serpák, akik tisztes távolból ugyan, de mindvégig támogatnak és segítenek téged - ők a család. És persze vannak váratlan helyzetek, akadályok, időjárási viszontagságok és egyéb nehézségek, amikkel csak te birkózhatsz meg, senki más.

Te pedig csak mész előre, kitartóan. Ki nagyobb hegyen, ki kisebb dombon. Egyesek göröngyösebb útra kényszerülnek, míg más zöldellő - vagy annak tűnő - mezőkön halad. Ám ő is mászik, még ha kisebb akadályokkal is szembesül, mint te.

Mára már tudom, nem kell nagy dolgokra gondolni ahhoz, hogy az emberekre azt mondhassák: nem adták fel. Elég csak felkelni nap mint nap, és megküzdeni a magunk démonaival. Megmászni a hegyet és beleszúrni a zászlót a csúcsán!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?