Minek szenvedjek veled, ha kezdhetek valaki mással is?

Manapság a párkeresési szokásaink is rohamos tempót öltöttek, ami miatt nem hagyunk elég időt arra, hogy megismerjük saját magunkat - nemhogy a másikat. És látszólag erre nincs is szükség, hiszen ha hibázik is bármelyikünk, már ott áll a sorban a következő, akivel kipótolhatjuk a keletkezett űrt.

Aztán persze gyakran kiderül, hogy a vagány csaj/pasi valójában nem sok értelmes gondolatot tudhat magáénak - de bármit el lehet játszani. Ebben pedig az a szomorú, hogy sok ember meg is elégszik azzal, ha a mellette lévő aktuális partner értékes, érdekes karakternek TŰNIK. Nem számít, hogy ténylegesen így van-e, hiszen ha mégsem, akkor jön majd egy következő.

Ne keverjük a szezont a fazonnal!

Fontos leszögezni, hogy most nem az egyéjszakás kalandokat keresőkről beszélek. Mert ők - többségében - nyílt lapokkal játszanak, és azért nem szabad senkit megkövezni, mert esetlegesen nem ragaszkodik egy tartós kapcsolathoz.

Én most inkább azokhoz szólnék, akik eljátsszák a hosszú távú kapcsolatra való igényt - csak azért, hogy ideig-óráig megkaphassák azt a törődést, ami a párkapcsolatban élők kiváltsága. Akik annak tudatában ismerkednek valakivel, hogy a viselkedésük jó eséllyel tönkreteheti a másik ember önbecsülését.

Meglepetés: ez inkább a nőkre jellemző.

A pasik ritkábban folyamodnak ilyen aljassághoz. Ők többségében nem titkolják, ha valakit csak "arra" akarnak használni - és onnantól kezdve a nők döntése, hogy ez tetszik-e nekik, vagy sem. Félreértés ne essék, nem akarom piedesztálra emelni az urakat, hiszen közöttük is akadnak problémás egyedek. Viszont a környezetemben látottak és hallottak alapján úgy gondolom, hogy a nők hajlamosabbak kijátszani a "szeretlek kártyát" egy kis kényeztetés érdekében...

Az ésszerűség és a tiszta gondolkodás felett átvették a hatalmat az ösztönök, ezáltal pedig visszacsúszunk az ősemberek szintjére, csak modernizált verzióban. Bár talán még ők is jobbak voltak nálunk, mert az ő ösztöneiket legalább olyan elfogadható érdekek hajtották, mint a fajfenntartás.

Mi lesz így azokkal, akik valódi érzelmekre vágynak?

Megeshet, hogy néhányszor pofára fogsz esni. Ez egy tanulási folyamat, amelynek valójában az a célja, hogy megtaláld a helyed a világban - és rájöjj, mire/kire van szükséged. Sajnos meg kell, hogy tapasztald: noha az őszinte érzelmek felbecsülhetetlen értéket képviselnek, nem mindenki képes/alkalmas rájuk.

Véleményem szerint nem lehet annál jobb, amikor hétfő reggel amellett ébredsz fel, akivel kölcsönösen szeretitek egymást, és mosolyogva, élettel telve indultok munkába. Vagy amikor egy fáradt nap után lefekszel, és csak arra tudsz gondolni: milyen szerencsés vagy, hogy megtaláltad a másik feled, aki pont olyan, mint te. És ezt az alkalmi kapcsolatok, a rohanás, a felelőtlenség mind elveszik tőlünk.

Ha ezt így folytatjuk, ki fogja elmondani a fiataloknak, mi az, hogy szeretet? Hogy a testi öröm még önmagában semmit sem ér? Tanuljunk már meg végre kicsit nyitottabb szívvel élni! Mert ha végleg leszokunk a lelkünk táplálásáról, akkor semmi sem fog megkülönböztetni minket a biorobotoktól...

Sallai Klaudia

Nyitókép: Shutterstock