Amikor a telefon a szexnél is fontosabb...

Be kell vallanom valamit: telefonfüggő vagyok. Próbálok leszokni róla, szóval talán nem vagyok menthetetlen. De akadnak elég brutál visszaeséseim, amit a párom már nem néz jó szemmel. És persze nem szeretném, ha a mi kapcsolatunk IS rámenne az örökös telefonozásra, és elhidegülnénk egymástól...

Emlékszem még, mikor volt egy helyes kis nyomógombos telefonom. Ő vette nekem. Imádtam nyomkodni, de nem ápoltam vele olyan szoros kapcsolatot, mint a mostanival, amit sokszor még a klotyóra is magammal viszek. Neki már akkor is okostelefonja volt, és egy darabig mélységesen megvetettem, hogy a hatása alá került, és folyton azt babrálja.

Innen látszik, hogy én még azért képes vagyok lejönni a szerről, mert a mai napig sokkot kapok, amikor látom, hogy a barátaim bezombulva ülnek egymás mellett, és nyomkodják a telefonjukat. Egyszer viccből meg is kérdeztem - de bánom már -, hogy "Ti ilyenkor egymással beszélgettek?" A válasz: "Nem mindig, de szoktunk!" Ekkor megfogadtam, hogy ÉN biztos nem leszek ilyen!

Nem hagyom, hogy beszippantson az okoskütyü, és elragadja a lelkemet. De néha csak-csak a kezembe került a páromé. Szép telefon. Szép képeket csinál. Szép nagy a kijelzője. Lehet rajta netezni és zenét hallgatni. Olcsó és praktikus megoldás. Tudok rajta játszani és olvasni. Felébredt bennem a szörnyeteg: akarok egyet! Megkaptam hát első okoskámat. Felfedeztem a csodáját, és a rabja lettem - hamarosan lecseréltem, és jöttek az újabbak, a jobbak: amiken tudok dolgozni, tanulni és videochatelni, hiszen mindenre van egy hasznos applikáció.

Az életem része lett. Olyannyira, hogy az ágyba is beviszem. Elég sokszor, ha nem tudok elaludni, nyomkodom. Pedig bizonyos kutatások szerint a készülék fényétől éberebb leszek - bár engem inkább elálmosít. Ha hajnalban valamiért felébredek, és nem tudok visszaaludni, jó, ha ott van velem. A párom viszont sokkot kap, amikor felébred és látja, hogy a telefont nyomkodom. Néha már erőszakkal próbálja kifeszíteni a kezemből, hogy aludjak már, vagy foglalkozzam vele.

Forrás: Shutterstock

Őszintén szólva már nekem is feltűnt, hogy amióta hárman vagyunk az ágyban, valamivel kevesebbet törődünk egymással. Nem beszélgetünk vagy simogatjuk egymást annyit, mint korábban. Előfordult már, hogy én még akkor is a telefonomat nyomkodtam, mikor értésemre adta, hogy szeretne valamit. Úgy kellett rám ordítania, hogy "Tedd már le azt a kurva telefont, ha szexelünk!" Aztán elege lett, és bejelentette, hogy kitiltja a telefont a hálószobából. Jogos. Tudom. De más tudni és más érezni, mikor ott az a rohadt késztetés, hogy valami hasznosat csináljak rajta.

Az a poén, hogy közben meg engem is zavar, ha összejön a baráti társaság vagy a család, és mindenki nekiáll telefonozni. Én legalább tényleg ügyelek arra, hogy ilyenkor ne szippantson be a virtuális világ, és megtiszteljek másokat a teljes figyelmemmel. Lehet, hogy ettől rohadt álszentnek tűnök, pedig csak azt próbálom közölni: tudom, hogy baj van velem, és igyekszem kitörni a mátrixból.

Látom, az utcán és a közvetlen környezetemben is, hogy egy csomó pár már csak virtuálisan tartja a kapcsolatot, nem beszélgetnek egymással személyesen, és az emberek érdektelenek a környezetükkel szemben. Valahol kifejezetten rémisztő ez a nagy közömbösség, hogy így kizárjuk az életünkből egymást. Nem akarok eljutni a mélypontra, hogy fontosabb legyen az online világ, mint a valódi.

Szeretném, ha ismét igazi kapcsolatok lennének az életemben, ha a párommal is minimalizálnánk a kockulást, és több minőségi időt töltenénk együtt. Úgyhogy rajtam a világ szeme, meg rajtad, ha te is telefonfüggőségben szenvedsz!

Balogh Orsi

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek