Nem attól lesz komoly egy kapcsolat, ha ezt kimondod!

Tinédzser koromban (azaz a kilencvenes évek derekán) még nem létezett ennyiféle párkapcsolati opció. Az emberek vagy összejöttek, és akkor egy párt alkottak, vagy össze sem jöttek.

Harmincéves koromig sosem hallottam olyanról, hogy van valakim, de semmi komoly,
csak barátság extrákkal, együtt vagyunk, de nem akarok még elköteleződni. Annak idején, ha egy fiú hazakísért, és megcsókolt a kapualjban, biztosra lehetett venni, hogy akkor mi mostantól járunk.

Sokan előre behatárolják a kapcsolatot, amibe belekezdenek, és akár éveket is lehúznak úgy, hogy tagadják: a kapcsolatuk komollyá vált. Pedig mindennap beszélnek, együtt alszanak, kézen fogva sétálnak az utcán, és közös programokat csinálnak. Mégis előfordul, hogy az egyikük hosszú idő eltelte után jön csak rá, hogy a másik fél soha nem is gondolkozott komoly viszonyban.

Van, akinek a közös ébredés vagy a szülőknek bemutatás jelenti az, hogy a kapcsolat komollyá vált, míg mások attól félnek, hogy valami gyökeresen megváltozik attól, ha kimondják: ők már egy pár. Egy közeli barátom gyakran akkor is lefalcol, ha amúgy a lánnyal minden rendben. Azt mondja, attól fél, hogy ha már túl gyakran találkoznak, akkor az egy komoly kapcsolat lesz.

Nem veszi észre, hogy amúgy minden nap ő keresi a nőt, és már rég automatikusan megtörtént az a rettenetes nagy lépés, amitől még mindig fél: együtt van valakivel - és egyébként teljesen jól érzi magát.

Sokan azt hiszik, hogy csak akkortól felelősek a másikért, ha az ténylegesen ki van mondva. Ha nincs, és a másiknak fájdalmat okoznak, akkor könnyű megmagyarázni azzal, hogy ők nem ígértek semmit. Pedig nincs egy konkrét, örökérvényű fordulópont, ahonnan már komolynak számít az a bizonyos kapcsolat.

Forrás: Shutterstock

A felelősség akkor kezdődik, amikor kifejezed a vonzalmad a másik iránt, és közös kalandba kezdtek: randevúzás, első csók, és a többi. Ráutaló magatartással kimondatlanul is azt ígéred a másik embernek, hogy jobban megismernéd, nem lenne ellenedre, ha az életed része lenne, és szeretnéd, ha jól érezné magát veled.

Nem feltétlenül kell mindent kimondani. Ha árukat pakolsz a kosaradba a közértben, feltételezik, hogy a pénztárnál kifizeted, és hazaviszed a cuccokat. Tök hülyén nézne ki, ha visszapakolnál mindent, és azt óbégatnád a pénztárosnak, hogy nem ígérted meg, hogy megvásárolod ezt a két kiflit! Ugyanúgy, akivel rendszeresen randevúzol, időt töltesz, és megfogod a kezét az utcán, joggal feltételezi, hogy ti akkor most együtt vagytok.

Ha hozzád illő társat választasz, akkor nem teher, hanem öröm az együtt töltött idő. Hiszen nem kell teljesen feladni önmagad, sem a szingli életmódból maradt baráti sörözéseket, sem az edzéseket, se semmit. Csak hozzátesz az életedhez, nem elvesz belőle. Nem attól lesz a szenvedélyes szexből pizsamás tv nézés, és a közös kalandokból sem azért lesz csak dögunalom, mert felvállalod a másikat - hanem azért, mert nem törődtök a kapcsolatotokkal.

Nincs olyan, hogy komoly, vagy nem komoly. Kapcsolat van, egy másik emberrel, aminek éppen a legelején vagy már a közepén jártok. Ha valakiről nem tudod elképzelni, hogy a társad legyen, érdemes már az elején tisztázni.

De ha elég jól érzed magad a másikkal, és érzelmeket táplálsz iránta, akkor ne gondolkozzon azon, hogy bekategorizáld a kettőtök viszonyát egy képzeletbeli skálán! Egyszerűen csak élvezd a vele töltött időt, és tegyél meg mindent, hogy ne forduljon unalomba! Akkor se, ha véletlenül komoly kapcsolat lenne belőle...

Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek