Össze kellett törnöm ahhoz, hogy erős nővé váljak.

Amióta az eszemet tudom, egyszerűen csak éltem aggodalmak nélkül, és örültem a pillanatnak. Nyelvet tanultam, utaztam, és dolgoztam, mindig más kultúrában.

27 éves koromig soha nem gondoltam tovább a dolgokat. Mi lesz 5 év múlva? Hol fog tartani az életem? Mi lesz a karrieremmel? (Azt sem értettem akkoriban, mit jelent ez.) Naiv voltam, bohókás és végtelenül optimista. Ki lehet az élet nyertese, ha én nem? Magasról tettem rá, ki mit mond vagy gondol rólam, megállás nélkül törtem előre. Budapest, Szöul, London, majd Milánó következett. Bár a munka egyre jobban ment, a magánéletem összeomlott.

Egy hideg téli napon ért véget a "boldog ártatlanság kora". Még most is emlékszem a közel egy méteres hóra a tengerparton, ami ritka jelenség egy mediterrán országban. Azonban az már sajnos gyakoribb, hogy a rendőrség egyszerre ott terem az irodádban, és előzetes bejelentés nélkül mindenki szeme láttára elvezetnek kihallgatásra.

A férfi, akit mindenkinél jobban szerettem, és akiben feltétel nélkül bíztam, olyan bajba kevert, amelyből nem láttam, merre van kiút. A FÉRFI, aki kérés nélkül teljesítette minden kívánságomat, aki olvasott a gondolataimban. Aki kilenc hónapon keresztül mindennap felhívott telefonon külföldről, csak azért, hogy hallja a hangomat. Ő, aki énekelt és zongorázott nekem, és a karjában ringatott, ha beteg voltam, vagy valami bántott. Minden nap a szemembe nézve mondta, hogy szeret. Vele nemcsak édes, hanem teljes volt az élet.

Magamra maradtam egy idegen országban, megalázva és összetörve. Csak találgatni tudtam, mire számíthatok, és hogy valójában mibe keveredtem. A kihallgatáson elém tett papírok felét nem értettem, a helyi törvényeket és büntetés-végrehajtást nem ismertem. De abban biztos voltam, hogy én nem csináltam semmit, amiért át kellene kutatni a telefonomat, a laptopomat, a lakásomat - tulajdonképpen mindenemet.

Forrás: Shutterstock

Védtelen voltam, és életemben először farkasszemet néztem a félelemmel, mely minden porcikámat megdermesztette. És ez az érzés nem illant el akkor sem, amikor túljutottam ezen a nehéz helyzeten. Ködös, szürke lepelként betakarta a testem, égetett, majd jéghideggé tett, és mindenhová követett. Ott volt a tekintetemben, a félszeggé vált mosolyomban, az álmaimban, a mozdulataimban, paranoiássá és bizalmatlanná változtatott. Beférkőzött még a kapcsolataimba is, olykor totálkárossá zúzva őket.

Végül hazaköltöztem, de évekbe telt, mire kihevertem a sok rosszat. Amikor az ember csalódik, általában a másikat hibáztatja. Én ezzel szemben önmagamról téptem a húst. Hogy lehettem ennyire naiv és ostoba? Ilyen rossz emberismerő lennék? A szerelem vakított el, vagy magamat ismertem félre?

Ha most belenézek a tükörbe, egy erős, temperamentumos nőt látok, tele szeretettel. Aki ugyan néha hisztizik és panaszkodik, de többet már nem törik össze, és SOHA senkiért nem adja fel az elveit. Szeretek tükörbe nézni, mert egy rémes nap után is vissza tudok mosolyogni önmagamra. Ebből tudom, hogy jól vagyok.

Felelős vagyok a választott utamért, ami tele van buktatókkal, de végig fogok menni rajta - egyedül vagy segítséggel. Ahhoz, hogy eddig eljussak, rengeteg kérdést tettem fel magamnak. Olyan kérdéseket, melyeket túl későn vagy talán soha nem merünk feltenni, és szembenézni a válasszal. Mit szeretnék valójában? Mi tesz igazán boldoggá? Hogyan változtathatok? Kikre számíthatok önmagamon kívül? Meg kellett birkóznom olyan kételyekkel, melyek jól elrejtőznek a házimunka, a gyereksírás vagy az állandó munka mögött. Gondolatokkal, melyek könnyedén merülnek el egy-két pohár borban.

Pedig élni csak bátran érdemes. Felnőttem, két lábbal állok a földön, és legyőztem a félelmem: újra külföldre költöztem, mertem vakon bízni, szeretni - túl a dolce vitán, minden valódi ízt és fűszert ismerek, és már én adagolom őket. Vár egy új élet, egy igazi társ oldalán.

A Nő világa

A Nő világa
Mikor válik egy nő igazi Nővé? Ha szabadnak érzi magát, és nem akar már megfelelni senkinek! A Nő világa című könyv és a hozzá tartozó blog egy olyan témakört ölel fel, amiről a társadalom nem beszél. A nők természetes és - különböző pozitív vagy negatív krízis hatására bekövetkező - "nem természetes" változókorát mutatja be, hétköznapi hölgyek igaz történetein keresztül.
Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?