Akkor nagyon viccesnek tartottam ezt az eszmefuttatást, főleg, hogy elsőszülöttömet 26 évesen hoztam világra. Aztán továbbgondoltam a dolgot. Mi vaaan?! Hogy nekem unokám? Hiszen még csak most múltam húsz! Na, jó... talán eltelt azóta néhány év - úgy húsz-huszonöt... De ezek a gyorsan múló évtizedek akkor szoktak tudatosulni bennem, amikor belenézek a tükörbe, és egy vasorrú bába tekint vissza rám fáradtan - akinek egy ideje már festetnie kell a haját, hogy biztosítsa a megfelelő ősztakarást. Kár, hogy a ráncok eltüntetését csak úgy tudom megoldani, ha becsukom a szemem. :)
De én belül még tök fiatal vagyok!
Annyira furcsa, hogy a lelkemnek - ami a testem börtönébe van zárva - mennyire más fogalma van az öregedés folyamatáról: engem például mindig meglep, hogy teljesen másnak képzelem el magamat különböző élethelyzetekben, mint amilyennek a tükörben látszom.
Hiszen mikor hallasz egy jó zenét - amire legszívesebben táncra perdülnél -, akkor lélekben megint 20 éves vagy. És ez olyan pezsdítő érzés, hogy még a testednek is eszébe jut az a sok endorfin, ami akkor termelődött, mikor bulizni járt.
Vagy ha olvasol egy jó könyvet egy fiatal lány első szerelméről, akkor hiába élsz egy hatvan éves testben, belül ugyanúgy te leszel az a lány, aki éppen a fellegek felett jár. Nem is beszélve egy igazi romantikus vígjátékról: egy perc alatt azonosulsz a főhősnővel, főleg, ha a végén Ryan Gosling csókolja meg olyan szenvedéllyel, hogy még a füled is kettéáll tőle...
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek az öregségtől. És a tudatom teljességgel elutasítja még a leghalványabb gondolatát is annak, hogy egyszer nekem is lesz unokám. Persze ilyenkor mindig eszembe jut egyik SHE-s kolléganőm (Szegő Lindi), aki annak ellenére is bombázó, hogy kétszeres nagymama - és ez nem túlzás! Komolyan, szerintem tinilányok járhatnának hozzá szépségtanácsadásra és kisugárzás fejlesztésre.
De - sajnos - nem vagyunk egyformák. Mert rajtam például igencsak alattomos aknamunkát végzett az idő: itt egy ránc, ott egy másik. És már nem is kell magammal szatyrot vinni a vásárláshoz - bőven megteszik a szemem alatti táskák is. Ennek ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy 46 évesen simán lehetnék akár nagyi is.
De komolyan, hogyan telhetett el észrevétlenül ennyi idő? Ne már! Ilyenkor egy idegbeteg manó elkezd sikoltozni az agyamban: "Követelem, hogy valaki állítsa meg az időt! És adja vissza azt a húszéves bombázót!" Aztán lehiggadok. Hát hülye vagyok én?! Kellene nekem egy nyűgös, önmagába szerelmes, útkereső huszonéves pasi?
Mit szenvedjek én ezekkel a pubertáskorú kölykökkel, mikor az érett férfikor negyven felett kezdődik? Elvégre a pasi olyan, mint a jó bor - a korral nemesedik. Nézzünk csak rá George Clooney-ra vagy Harrison Fordra! Na, jó, lehet, hogy ezzel véget is ért a korosodó sármőrök listája... De sebaj, még mindig ott a férj, a pasi, akinek te mindig szép vagy, és te vagy az igazi, mert veled együtt öregszik meg.
És mielőtt végleg elkeserednél, jusson eszedbe, hogy rengeteg szingli plasztikai sebész rohangál a világban! Hátha szerencséd lesz, és beleszaladsz valamelyik késébe.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.