Beleszerettem egy munkatársamba. A melót vagy őt válasszam?

A mai társadalomban az ismerkedés és a párkeresés rákfenéje az idő és az energia hiánya. Ha csak magamból indulok ki - akinek kisgyermekes nőként az élete nehezített pálya e téren -, ez egy létező és igen súlyos probléma.

Akkor kelni, amikor a legtöbben még csak a másik oldalukra fordulnak, lenyomni nyolc óra melót, majd sietni haza a gyerekhez. Amikor a kettő között mondjuk, bemegyek egy boltba, és egy tuti jó pasi áll mellettem, fáradtan, szétfolyt fejjel nem az jut eszembe, hogy nekiálljak flörtölni és bűbájosan pillogni.

Az évek alatt két olyan férfi volt az életemben, akik valamit is számítottak. Mindkettőjüket a munka révén ismertem meg. A munkahelyi kapcsolatok egyébként is igen gyakoriak. Hogy a fenébe ne lennének azok? Hiszen több időt töltesz "idegen" emberekkel nap mint nap, mint a saját családoddal. Egyáltalán nem furcsa, ha ott lesz szimpatikus valaki.

Forrás: Shutterstock

Nyilván tömegével vannak olyan pinabubusok és farokhajcsárok, akiknek mindegy, hol vannak, a vadászösztön olyannyira erős bennünk, hogy bárkit képesek lelőni. Én azonban megbeszéltem magammal, hogy egy szexért, de még kettőért sem fogok összekeveredni olyan emberrel, akivel munkakapcsolatom van. Ám ha úgy érzem, komolyabb a történet, az már egy másfajta szituáció, mind önmagam, mind a felettesem felé.

És ez a nap is eljött...

Én is a munkahelyemen ismertem meg valakit. Viszont nekem nem kellett sokat vívódnom, hogy belemegyek-e a kapcsolatba. Nem igazán voltam értékelve, sem emberileg, sem anyagilag nem motiváltak. Konkrétan demotivált embert csináltak belőlem - ez egy nagyon fontos mondat! Már komolyan gondolkodtam a váltáson, amikor megismertem őt.

És ha ilyen helyzet alakul ki, akkor nyilván a legkevésbé sem fog érdekelni, hogy a főnök mit szól a munkahelyi kapcsolatomhoz. Noha őt ismerve pontosan tudtam, hogy nem fog örülni, és nagy valószínűséggel még az állásomba is kerülhet. Nem tévedtem. Hiába mondtam el őszintén, hogy ez nekem fontos, és nem egy viszonyról van szó. Nem érdekelték az indokaim, így elváltak útjaink.

De abba kérdésbe is beleálltam volna, hogy ha én pénzt hoztam, és hozok a cégnek - nem is keveset -, akkor nem mindegy, kivel dugok? Amíg nincs a munkámra negatív hatással, addig miért számít, hogy ki a párom? Egyébként ha a munkahelyi piramis tetején is lettem volna, ahol a baromi jó fizetésem mellett még el is ismernek, és nem csesztetnek, akkor is a páromat választottam volna a pénz és a "siker" helyett.

Forrás: Shutterstock

Persze érthető a másik oldal ellenérzése is, hiszen előfordulhat olyan, hogy egy alkalmazott a kapcsolatuk miatt jogosulatlan előnyökhöz juttatja a párját. De ilyenkor azért érdemes megnézni a viszonyrendszert. Mondjuk hogy tudnál-e egyáltalán ebből valamilyen előnyt kovácsolni? Van bármilyen alapja a feltételezésnek?

Neked kell eldöntened, hogy számodra mi a fontosabb. De egy valamit ne felejts el: melót bármennyit találhatsz, de egy olyan embert, aki társad lehet a mindennapokban... Hogy mennyi kockázatot vagy hajlandó bevállalni mindezért, az rajtad múlik. Ugyan érvelhetsz azzal, hogy egy biztos munkát nehezen adnál fel egy kezdődő, bizonytalan kapcsolatért, de mennyire biztos manapság egy munka? És mennyire bizonytalan egy friss kapcsolat? Bármikor, bármilyen fronton beüthet egy nem várt fordulat, és erre soha nem tudsz felkészülni. Csak az számít neked, mi az igazán fontos.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?