- Nincs legjobb barátnőm, szívem - válaszoltam végül.
- Sajnálom! - mondta ő, és a vállamra tette a kezét.
- Nem, nem! Nincs mit sajnálnod! Sok barátnőm van, és ők mind a legjobbak - valamiben. Felnőtt korban ez másképp működik, mint gyerekkorban.
Azt láttam rajta, hogy hiszi is, meg nem is, amit mondtam. Ezért megpróbáltam egy kicsit bővebben kifejteni, mire gondolok: hogy idővel valahogy megváltozik az ehhez való hozzáállásunk - és a baráti kapcsolatok éppen olyan fontos szerepet töltenek be az életemben, mint a rokoni szálak. Ezért fel sem merül bennem, hogy rangsoroljam a barátaimat, mint ahogy legjobb rokonom sincsen.
Gyerekkorban - főleg a kiskamaszoknál - a barátság olyan, akár egy párkapcsolat. Összeveszünk, kibékülünk, mindig csak vele lennénk, hiányzik, ha messze van. Olykor nem jó se vele, se nélküle. Szeretnénk kisajátítani - időnként még a féltékenység is képes megjelenni, éppen olyan viharosan, mint később a párkapcsolatok során. Ez így van rendjén, talán ebben a korban a barátság arra hivatott, hogy eljátsszuk, gyakoroljuk általa a későbbi társas együttlét szabályait.
Idővel aztán megtanuljuk helyén kezelni a dolgokat, és rájövünk, hogy nagyobb társaságban minden sokkal jobb. Több szem többet lát, több különböző vélemény és jó tanács többet ér. Biztos, hogy a társaságból valaki mindig ráér - és mindenki kiemelkedően jó valamiben.
Eljön az idő, amikor nem féltékenységgel, hanem örömmel tölt el, amikor a barátaink is összebarátkoznak egymással. Ettől még megmaradhatnak a bensőséges beszélgetések, lehet kizárólagos figyelmet szentelni külön-külön mindenkire. Nagyon fontos - és talán a legtöbb érettséget ez igényli -, hogy képesek legyünk elfogadni a barátainkat, és ne akarjuk megváltoztatni őket.
A "legjobb" jelző pedig átalakul. Lesz helyette legrégebbi, legviccesebb, legbolondabb, legérettebb, legérzelmesebb, legfelelősségteljesebb, legbulizósabb, leglazább, legbátrabb... és még sorolhatnám akármeddig. Minden barátnőm a legjobb barátnőm, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott velük.
A szeretetet nem kell elosztani. Az nem egy olyan egység, ami idővel elfogy, csak azért, mert ide is, meg oda is jutott belőle valamennyi. A szeretet újra és újra képes megduplázni önmagát: minél több barátot zárok a szívembe, annál több lesz belőle.
Hiszen a gyerekemnek sem mondhatom, amikor kistestvére születik, hogy mostantól csak feleannyira szeretlek majd, mert osztoznod kell a testvéreddel. Nem. Az új szeretnivaló személlyel új szeretetmennyiség érkezik.
Talán egy kicsivel több információt zúdítottam a lányomra a kelleténél, de bízom benne, hogy megértette a lényeget. Bár látom időnként, hogy csapong a legjobb barátok között, de ő még kicsi - meg kell tapasztalnia a saját bőrén a társas kapcsolatok működését.
Remélem, hogy számít valamennyit a példa, amit maga előtt lát: azt, hogy anyának is, apának is vannak barátai, és a több barát nem zárja ki egymást. A barátok az életben nagyon fontosak. Nélkülük szürkébb hely lenne ez a nagyvilág, ezért hálás vagyok minden barátomért.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.