Én vagyok az a lány, akit mindenki elhagy...

Ha megismerkedek valakivel, aki képes átrágni magát a csalódásokból készült páncélomon, akkor én azt az embert önszántamból nem eresztem el. Behálózom ragacsos pókfonallal, magamhoz szorítom, és hagyom, hogy vergődjön - aztán magamat hagyom vergődni. Mert a szorongatástól egy idő után ellaposodik a viszony, és hiába érzem, hogy nem működik a kapcsolat, akkor is kötöm az ebet a karóhoz.

Toldozgatom-foltozgatom rongyos életünk minden apró szakadását, te pedig rám hagyod - egy darabig. Hiszen elhiszed, hogy te vagy a világ legjobb pasija, aki bármit megtehet, én akkor is akarni fogom. Te jól érzed magad, én pedig keresem a hibát - természetesen magamban: "Nem vagyok elég szép, okos, csinos...? Mi lehet a baj velem?"

Majd mikor már számodra is terhes a rajongásom, elhagysz. Szomorúan közlöd, hogy ami kettőnk közt volt, az már nem működik. Aztán néhány hét után kiderül, hogy a "nem működik" azt jelenti: már van helyettem más. És itt következne az a rész, amikor sírva könyörgök, hogy gyere vissza hozzám. (Na, jó! Néha ez is előfordul...)

De...

Én vagyok az a lány, akit mindenki elhagy, viszont rövid idő alatt összekapom magam, és továbblépek. Ragaszkodom, rajongok, csodállak, piedesztálra állítalak, de mikor elhagysz, felállok a földről, leporolom magam, és már nyitom is a következő ajtót. Te pedig csodálkozol.

Izgalmas újrakezdés vár rám, és lehet, hogy a következő szerelmem lesz az, akire egész életemben vártam. Aki nem él vissza a rajongásommal, és aki pont olyannak szeret majd, amilyen vagyok.

Hogy fáj-e? Hát persze! Fáj, mikor érzem, hogy nem szeretsz. Fáj, mikor nem vagy őszinte. Fáj, ha játszol az érzéseimmel, és fáj a méltatlan kapcsolat. De nem fáj ezt mind elengedni, ha már vége. Túlélő vagyok! Egy lány, akit csak elhagyni lehet, de megtörni soha!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock