Egy menhelyen élő kutya fohászai...

Látod, még fizetned sem kell: hiszen örülnek, ha elvisz valaki innen, és felszabadul egy ketrec, ahova szinte azonnal hoznak új lakót. Elég, ha megígéred, hogy vigyázol rám, gondomat viseled, és naponta háromszor megsétáltatsz... Én megbízom benned: nem teszek fel kényes kérdéseket, elég, ha elviszel.

Haza akarok menni, de nincs hova - ahol eddig éltem, onnan kiraktak egy bús napon, mert a gazdám örökre elaludt, akik pedig helyette jöttek, azoknak nem kellettem. Megoldották...beadtak ide, ahol mindenki sír és nyivákol körülöttem. Megőrülök ebben a sírás-rívásban, sérti a fülemet, rombolja a lelkemet a panaszáradat, ami körülvesz...

Kérlek, vigyél haza! Megígérem, hogy nem piszkítok a szőnyegre, nem rágom meg a kanapé sarkát - sőt, be sem megyek a szobába, ha neked az nem jó: kint maradok az előszobában, és feltalálom magam. Nem fogom a cipők orrát rágcsálni unalmamban, hanem mosolygó pofával elnyúlok majd, és szépeket álmodom- mert nálad otthon vagyok.

Nem fogok nyálat csorgatva az asztalod előtt ülni, nem fogok felugrálni sem rád, sem a vendégekre, amikor beléptek az ajtón. Elég nekem egy előszoba, csak nálad legyen. Persze, ha kerted is van, annál jobb! Amíg távol vagy, addig vigyázok a házadra. Ha jön a postás, jól megugatom, minden szemtelen macskát megregulázok, néha pockot ások, vagy utánozlak, ahogy virághagymát duggatsz.

Nem kérek sokat, csak annyit, hogy vigyél el innen, teremts otthont nekem, olyat, ahol veled vagyok. Nem csinálok a vakondtúrásból krátert, nem ásom ki a frissen ültetett bokrokat, nem pisilem le a tuját! Mindent megígérek, mindent úgy teszek, ahogy neked jó.

Jött egy fehér köpenyes, bement a szomszéd ketrecbe, amiben már nálam is régebben lakott egy sorstársam. Ő persze örült neki, farokcsóválva köszöntötte - azt hitte, hogy most talán majd megszabadul innen. Nem tudom, mi történt, de halálszaga volt...

A köpenyes simogatta a szomszédot, aztán a gumicsizmás lefogta, és valami hegyes dolgot tettek a nyakához... Hirtelen túl nagy lett a csend, ő pedig nem mozdult - soha többé... Azt mondták, hogy már az örök vadászmezőkön van.

Nem akarok én is odakerülni! Pedig, ha te itt és most nem viszel haza, akkor lehet, hogy odajutok, hiszen a szomszédom után én vagyok itt a legrégebbi lakó. Lehet, hogy holnap vagy azután hozzám is bejön a fehér köpenyes, azzal a hideg és hegyes valamivel... A nyakamhoz érinti, én pedig lecsukom hűséges szemeim, és örök álomra hajtom a fejem.

Ha elalszom én is... akkor egy otthonról álmodom majd. Meleg, puha pokróccal bélelt kosárról, futkározó, hancúrozó macskákról, amiket egytől egyig felkergetek a fára. Sétákról, rácsok nélküli világról álmodok, ahol nincs fájdalmas vonyítás, nincs félelem a holnaptól, nincs panaszkodó szomszéd. Olyan otthonról álmodom, ahol csak te vagy és én - ahol minden nyugodt és szép. Váltsd nekem ezt valóra!

Kérlek, könyörgöm - vigyél haza!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock