Nem akarok lemaradni az életről, amíg a szerelemre várok.

Ide járok hallgatni a szívverésem, ide bújok el, hogy beszélgessek önmagammal. Nehéz kiüríteni az elmém, nehéz rávenni magam, hogy ne gondoljak semmire. És még nehezebb kizárni a fejemből téged - téged, aki még nem is tudsz arról, hogy létezem.

Nem vagy elvárás, nem vagy kényszer, nem vagy kötelező végzetként megírva számomra. Mégis tudom, érzem, hogy létezel, valahol e világon. Nincs megfelelő idő, nincs túl korán, nincs túl későn - majd jössz, ha jönni akarsz, és maradsz, amíg jó nekünk. Addig is - és ha úgy alakul, azután is - egyetlen tervem van: hogy élvezzem a vízben úszó habot, a kádban lustálkodó melegvizet és az illatos törölköző puhaságát.

Hogy észrevegyem a borospohárba burkolt mosolyt, a hasonszőrű cinkos tekinteteket és az értékes, pezsdítő pillanatokat. Hogy szeressem a magammal tölthető időt, önmagam osztatlan figyelmét, és a lehetőségét annak, hogy bármikor bármit megtehetek. Egy szóval annyi a feladatom, hogy boldog legyek - nem másért, csak azért, mert létezhetek.

Örülök minden napnak, amit az egyedülállók féktelen szabadságával tölthetek. Mára már megértettem (és megszerettem), hogy miért jó, ha nem látom a jövőm. Mert így minden percben ott van a kétely, hogy amit ma nem teszek meg, talán holnap már nem is fogok - mert megérkezel, magaddal viszel, és lezársz egy korszakot az életemben, ahova talán nincs többé visszaút.

És ha választhatok, hogy melyik énemnek mutatlak be: annak, aki egész életében rád várt, vagy annak, aki az időt nem nézve élte szabad világát, akkor én az utóbbit választom. És ha lehet, te is azt az énedet hozd magaddal, aki nem rám várt egész életében, és aki nem szenved majd olyan hiányérzettől, amit csak a múltjában tudott volna megélni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock