Gáz, ha a pasim túlságosan hasonlít az apámra?

Elég jól ismerem őket, és annyira nyilvánvaló volt. Egyszerűen bántotta a szememet. Úgy éreztem, muszáj említést tennem róla, mert majdnem dettó ugyanolyan a kettő. A barátnőm jóformán az apjával jár. Miután már nem tagadta a dolgot, hosszasan rágódni kezdtünk azon, hogy mennyire lehet oké, hogy az apjába szerelmes...

Már az első pillanatban feltűnt. Úgy köszönt neki "Szervusz angyalom!" Egyből felcsendült a fülemben, ahogy az apja szokta mondani. Majd Dénes ugyanúgy simogatta meg Kitti hátát, ahogy az apjától láttam. Azonnal be is ugrott, hogy mikor először találkoztam Dénessel személyesen, az jutott az eszembe, hogy "pont úgy néz ki". Magas homlok, erős borosta, zöld szemek, szinte ugyanaz az öltözék.

De ahogy közelebbről elkezdtem megismerni, az is feltűnt, hogy a mentalitása, az elvei, a zenei ízlése is egyezik a leendő apósáéval. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Kitti nem értette a társasozás elején elhangzott szabályzatot, és Dénes oldalra billentette a fejét, majd olyan szeretetteljes arcot vágott, mintha egy cuki kiskutya ülne előtte, és azt mondta: "Semmi gond, szívem, elmagyarázom." Ez a jelenet kísértetiesen ismerős volt, és azt hittem, megőrültem. Arra kértem, jöjjön velem a konyhába, és hozzunk be még üdítőt...

Már nem voltam benne biztos, hogy csak a szemem káprázik, vagy simán túlmisztifikálom-e a látottakat. Kerek perec közöltem vele, hogy az apjával jár. Ment a röhögés, aztán a "hagyjam már a szarságaimmal". De mikor azt mondtam, nyissa ki a szemét, és figyelje meg, fél órával később már ő hívott ki a konyhába azzal az ürüggyel, hogy kellene még chips. Totál ki volt akadva. Fel nem foghatta, hogy ez neki miért nem tűnt fel eddig, pedig hetek óta együtt vannak. Azon kezdtünk agyalni: ez vajon mennyire normális? Mi van, ha valami perverzió, hogy az apjával jár? Hogy nézzen rá ezek után?

Azzal nyugtattam, hogy olvastam már ilyesmiről, bár eddig nem sokszor futottam bele a jelenségbe - bár a pszichológusok szerint elég gyakori.

Igaz, erre már anno rájött Freud is, csak ő ezt egy kicsit meredekebb magyarázattal indokolta meg. Ő a híres Ödipusz-komplexus elméletében azt állította, hogy a gyermek tudatalatti vágyat érez az ellenkező nemű szülő iránt, és ez teljesen normális a pszichoszexuális fejlődés idején. És még ezeken kívül is számos teljesen egészséges magyarázata van annak, ha valaki pozitívan értékeli azt, ha egy másik ember a szüleire hasonlít - a genetikától kezdve az ismerősség jóleső érzetén át.

Ennek ellenére Kitti pár hétig nem bírt felülemelkedni a dolgon, ugyanis ennek tudatában problémái adódtak az ágyban, és olyan érzése volt, mintha az apjával csinálná - és ez finoman szólva is taszította. A sokadik sikertelen együttlét után megmondta Dénesnek, hogy mi bántja, aki igazából örült a hallottaknak, mert sok jót hallott Kitti apjáról. Szerinte az csak jó, ha valahol az apját látja benne, és úgy gondolja, ez lehet a kapcsolatuk záloga. Persze, így már egészen más megvilágításba került a viszonyuk. És ennek hatására rövidesen sikerült Kittinek elvonatkoztatnia, aminek köszönhetően már nem volt az a nyomasztó érzése, hogy az apjával szexel.

Az ő történetük alapján az én szemem is kinyílt. Bakker, olyan vagyok, mint az anyósom! Alacsony vagyok, szemüveges, kajával traktálom a páromat, egy csomószor úgy abajgatom, mintha csecsemő lenne, mindent háromszor kérdezek meg tőle, ha összeveszünk, mindig fáradhatatlanul loholok békülési szándékkal - és még hosszasan tudnám sorolni. Mikor elétártam, hogy az anyjával él együtt, azt hittem, annyira sokkot kap majd, mint én. Erre mit reagált? "Nem baj, annál jobb!"

Balogh Orsi

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock