Választanom kell a pasim és a macskám között?

Idén lesz a szentem 15 éves, és én 16 voltam, amikor megkaptam. Együtt nőttünk fel. Többnyire egy ágyban is aludtunk - illetve alszunk azóta is. Szóval nem kérdés, hogy számomra ő családtag. Tudom, hogy világéletében elkényeztettem a cicut. Amikor évekkel ezelőtt felmerült az összeköltözés a párommal, mondtam, hogy van egy macskám, aki költözik velem. Oké? Oké. Na, hát persze cirmivel hoztuk a magunk kis életformáját, és ezért kaptuk is az ívet rendesen.

A párom felállította a szabályokat:

• A macska ne másszon fel az asztalra.
• A macska ne használja kaparófának a bútort.
• A macska ne kunyeráljon.
• A macska egye azt, ami van, ne válogasson.

Nem mondom, hogy szartam az összes kérésre, némelyik indítványnak helyt adtam. De azt sem állítom, hogy leültem a macskával, és megbeszéltem vele a dolgot. De azért odafigyeltem rá, hogy tényleg ne csipkézze ki a kanapét, amin szeretett pókembereset játszani, és ne próbáljon meg a pasim tányérjából enni, főleg, ha ő is éppen abból eszik...

De semmi nem vált be. A macska öntörvényű jószág, teszi, amit jónak lát - és ráadásul én évek óta adtam alá a lovat. Logikus, hogy senki kedvéért nem fog megváltozni, ha így lett nevelve. Szívás, rossz anya vagyok.

Sokáig csak csendes háború dúlt. Morgolódás, zúgolódás, "ha még egyszer" fenyegetések meg civakodások. Akkor tört ki igazán a világháború, amikor a macska ENGEM véresre karmolt. Pedig már előtte is szóltam, hogy velem néha így játszik - illetve reguláz meg, ha nem tettem eleget a kérésnek (igen, az elkényeztetett kölyök csicskása vagyok). De a párom akkor ezen úgy felszívta magát, hogy nekiállt kergetni a macskát a lakásban, hogy kicsinálja.

Egy év kellett, hogy ők ketten összeszokjanak, és abban az egy évben megszámolni sem tudnám, mennyi vita volt. A mai napig panaszkodik, hogy "Jobban szereted a macskát, mint engem." Ez persze erős túlzás, de ő volt előbb az életemben, ezért őt is megilletik bizonyos jogok. Végül megoldódtak a problémák, és jelenleg békés családi idill van. Olyannyira, hogy aki nemrég még azzal "poénkodott", hogy odaadja a macskát egy kutyának, most már teljesen össze van nőve vele.

Kigolyóztak a fenébe. A macska egyszer csak bekattant, és beleesett az én pasimba, olyannyira, hogy mikor itthon van, folyamatosan a fenekében van. Olyankor mindketten rám pillantanak, hogy jól látom-e, mennyire egymásra találtak. Szemetek. Az viszont örömömre szolgál, hogy ha harcok árán is, de sikerült őket összebékíteni.

Balogh Orsi

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock