Előfordul, hogy óvodában lesz egy legjobb barátod, és életed végéig elkísér, de olyan is, hogy véget ér a kapcsolat még az iskola kezdete előtt, vagy akár 5-10 év múlva - bármilyen jó is volt. Ezt nehéz elfogadni, sokszor nem is érti az ember, mi történt, mi változott. Te változtál, ő változott, és nem ugyanabba az irányba.
Miért ragaszkodunk néha mégis azokhoz a kapcsolatokhoz, amik kiürültek, nem tudnak újat adni? Mert mindig fájdalmas az elválás. Kudarcként éljük meg, felelőst keresünk. De mi van, ha nincs is hibás? Ha csak kinőttétek? Miért ragaszkodnánk ahhoz, ami nem tud megújulni, velünk együtt fejlődni?
Van olyan, hogy két ember, akik régen minden titkukat megosztották, most nem tudnak miről beszélgetni. Mert két ellentétes irányba indultak el, és csak felszínes közös témáik vannak. Lehet, hogy gimis korodban ő volt a legjobb barátod vagy a szerelmed, de felnőttként már egész más az értékrendetek. Van, hogy ezt el kell fogadni. Egy bizonyos korszakodban sokat adott, de már nem tud. Lesznek mások, akik most, a jelenlegi énednek tudják megadni ugyanezt, vagy legalábbis hasonlót - azt, amire most a legnagyobb szükséged van.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy vess véget egy barátságnak, csak azért, mert például a barátnődnek 3 gyereke van, neked meg még párod sincs. Elképzelhető, hogy ennek ellenére is tudtok beszélgetni és adni egymásnak, még ha más is az élethelyzetetek. De az is lehet, hogy a barátnőd már csak a gyerekekről tud beszélni, és ebben te nem tudsz, vagy nem akarsz partner lenni.
Elengedni mindig fájdalmas. Nekem volt egy barátnőm, aki évekig nagyon-nagyon közel állt hozzám. Mindig számíthattam rá, volt olyan (szó szerint), hogy az éjszaka közepén egy hívásra ott termett nálam, ha szükségem volt rá. Aztán valahogy eltűnt az életemből. Először észre sem vettem, mert lassan távolodott, de egy idő után nem reagált, ha kerestem, nem értem el se telefonon, se Facebookon, se e-mailben.
Évekig bántott a dolog, főleg, mert nem értettem (ma sem értem): mi történt? Én bántottam meg valamivel, amiről nem tudok? Vele történt valami? Kérdeztem sokszor tőle, de válaszokat nem kaptam.
Még fáj kicsit, ha erre gondolok, de lassan elfogadom, hogy valamiért ő már nem része az életemnek, még ha egykor ő volt is az, aki a legtöbbet tudta rólam. Lehet, ha újra találkoznánk, nem tudnánk beszélgetni semmiről. De az is lehet, hogy ugyanott folytatnánk, ahol abbamaradt. Nem tudom. Én próbáltam, de ehhez mindig két ember kell.
Ha valaki eltűnik az életedből, vagy kisétál, az nem véletlenül történik. Valami oka mindig van, főként az, hogy ez a kapcsolat már nem tud téged (titeket) szolgálni. Fájdalmas ezt beismerni, de van, hogy el kell fogadni. Ha fontos neked, küzdj érte, de ha nincs eredménye, próbáld meg elengedni!
Lehet, hogy eltávolodik, és visszatér majd. Lehet, hogy sosem tér vissza. De egy kapcsolathoz mindig két ember kell. Kettőnek kell akarnia és tenni érte, egyedül kevés vagy hozzá. Ne hibáztass, ne keress felelőst, csak nézd meg: te mindent megtettél-e? Ha igen - ez a legtöbb, amit tehettél. És hogy elengeded, ha mégis menni akar.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.