Vajon hol van az a finom határ, ami a feltétel nélküli szeretetet és bizalmat elválasztja attól, hogy balekká válj valaki életében? Aki akaratlanul, vagy éppen tudatosan úgy játszik veled, mint kisgyerek a csattogós lepkével? Nem gondolva a következményekre, a holnapra, miközben bizalmat vár el tőled, és számonkéri, ha ezt nem kapja meg...
Vannak olyanok, akik tudnak játszani, taktikázni a kapcsolatokon belül - és ezt meg is teszik. Apró hazugságokkal, manipulációval, látszólag ártatlan apróságokkal, amiknek azonban hosszú távon súlyuk van. Pláne, ha ezt olyan emberrel teszik, aki nem tök hülye, csak nem szól érte - legalábbis eleinte.
Mert bízik abban, hogy ezt a gyermeteg viselkedést a másik önmagától elhagyja. Akik így bánnak veled, vélhetően nem minden reggel azzal a körmönfont tervvel kelnek fel, hogy szándékkal ki akarnak játszani téged, egyszerűen csak "így alakul".
Mert legtöbbször a múltban hozzászoktak ehhez, és automatikus reakcióként még akkor is ezt csinálják, amikor erre nincs semmi szükség. Nem tudják, hogy lehet másképp is. Rajtad áll, hogy van-e elég türelmed megmutatni nekik a másik utat - avagy egyáltalán akarod-e. Ők sajnos már megszokták, hogy megtehetik, hiszen nagyon sok embernek nincs meg a képessége a játékhoz, ezáltal azt sem ismerik fel, ha velük trükköznek. Őket hívja a társadalom naivnak, vagy egyszerűen csak baleknak...
Ámde ott az a nagyon huncut réteg, akik maguk is kiválóak lennének ebben, csak éppen nem akarnak - vagy MÁR nem akarnak - ilyen eszközökhöz nyúlni. Hiszen felnőttek, és inkább a tiszta őszinteséget részesítik előnyben. Mert túl vannak már többfajta kapcsolaton, és ők az égvilágon semmi másra nem vágynak, mint manír nélküli boldogságra. Belefáradtak a tökéletesen felesleges harcokba. Ettől azonban még nem pancserek, nem vakok, és pontosan tudják a "szabályokat", ahogy azt is, hogy mi folyik körülöttük.
Ők már a legkevésbé sem akarják azt a játszóteret, ami látszólag szép, virágos, romantikus meg illatos, de a bokrok mélyén olyan bombák vannak, amik hosszú távon képesek csatatérré változtatni az egészet. És nem marad utánuk más, mint szétrobbant szívek cafatjai. Azonban azt is tudják, hogy ezek a bombák legtöbbször pusztán a másik saját védelmét szolgálják, hiszen ő is csalódott már. És bizony nem mindenki képes elsőre felismerni, hogy kinél kell ezeket használni, és kinél nem.
Hogy mi lesz ezekkel a bombákkal? Ez mindig attól függ, ki mennyire gondolja komolyan a kapcsolatot, kinek milyen jövőképe van a másikkal. Hiszen fel lehet ezeket robbantani, akár még úgy is, hogy a sajátjainkat is mellétesszük, de akkor aztán kő kövön nem marad - de van értelme? Talán nem ez a lehető legjobb lépés.
A társaddal minden helyzetben egymás tanítói vagytok. Lehetsz te magabiztos, egész ember, de a személyigésedből még hiányozhat számtalan darab, hiszen senki sem tökéletes. De ő képes lehet rá, hogy hozzád tegyen, és te is hozzá. Így akár arra is megkérheted, hogy marha gyorsan szedje össze ezeket a káros dolgokat, és sebtiben talicskázza el olyan helyre, ahol nem árthatnak. Vagy éppen örökre ki is dobhatná őket...
Nehéz megszokni a rosszat, de a jót is. Amikor valami túl szép, hogy igaz legyen, az általában hihetetlen. Ahogy az is, ha számtalan elrontott kapcsolat után találsz valakit, aki különleges, és fontos a számodra, ahogy te is neki. De attól, hogy szeretsz, a fél szemed még nyitva lehet, és ezért senki sem okolhat. Hiszen csak kevesen képesek arra, hogy a múlt bombáiból ne tartsanak meg legalább egyet...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
