Elvesztettem a bennem élő gyereket...

Az égig érő álmok

Kislányként nagyban gondolkodtam (nem úgy, mint most, amikor lassan már álmaim sincsenek). Ha láttam egy mesefilmet, ami egy hercegnőről szólt, akkor biztosan az szerettem volna lenni, ha pedig a nagyi elvitt cirkuszba, másnap már szorgalmasan gyakoroltam a bohóc szerepet. Néha arról is ábrándoztam, hogy egyszer majd híres színésznő leszek, és autogramokat osztogatok a rajongóknak. Szívesen visszabújnék a saját akkori énembe, aki nem ismert lehetetlent.

A határtalan szabadság

Amikor kicsi voltam, nem kellett korlátok közé szorítani a gondolataimat, nem voltak bennem gátak, és nem akartam megfelelni másoknak. A nap 24 órájában azt csinálhattam, amihez csak kedvem volt (most nyilván túlzok, de ez nagyjából tényleg így volt): alhattam, ehettem, olvashattam, játszhattam. Bármit megtehettem, és nem kellett mindenért felelősséget vállalnom. Persze minden életkornak megvan a maga előnye és hátránya, de azért jó lenne ezt az állapotot ismét átélni.

Az ősbizalom

A házunkban lakott Edina, a legjobb barátnőm. Mivel csak egy év korkülönbség volt köztünk, ugyanazokért az együttesekért rajongtunk, ugyanúgy öltöztünk, és ugyanabba a tánccsoportba jártunk. Feltétel nélkül szerettem és bíztam benne, mert ő ismerte még a legféltettebb titkaimat is. Mára teljesen kiveszett belőlem a bátorság, hogy ennyire bízzam valakiben. A felnőtt lét józansága, a keserű tapasztalatok nem engedik, hogy újra elmerüljek az öribariság csodálatos világában.

A féltő gondoskodás

Most is szeretetben élek, de néha iszonyúan vágyom arra, hogy úgy kényeztessenek, mint gyerekkoromban. A nyári vakációkat a vidéki rokonoknál töltöttem, és amikor tudták, hogy megyek, a kedvenceimet készítették. Anyám a legnagyobb törődéssel vett körül, így érzelmileg is biztonságban éreztem magam. Sokat puszilgatott, ölelgetett, és mindig volt valami kis meglepetés a táskájában. Ez a fajta kényeztetés kifejezetten hiányzik a múltamból.

Az abszolút őszinteség

A nagyim elmeséléséből tudom, hogy buszon utaztunk - kb. 5-6 éves lehettem -, amikor megböktem a mellettem ülő bácsit, és azt kérdeztem: "Te miért vagy ilyen büdös?" A gyerekek mindig őszinték, és ha valami nem tetszik nekik, azt nem tartják magukban. Én is ilyen voltam, de az élet megtanított szerepeket játszani, álarcokat hordani. Tudom, hogy nem lehet, de szeretnék újra kislány lenni, legalább egy napra.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock