A boldogság néha csak apróságokon múlik!

Rájöttem, hogy sok apró dologtól, amelyek azonban nem másoktól függenek, hanem csupán rajtam múlnak. Szóval, minden jobb lenne...

...ha megtanulnék lazán, de kedvesen nemet mondani. Ha képes lennék az őszinteséget és a kedvességet megfelelően vegyíteni, akkor nem kellene olyan sok "nekem turkált" 40-es bugyit és kinyúlt garbót elfogadnom az anyósomtól. Ezekről a cuccokról sosem tudom eldönteni, hogy:

• A: azért adja, mert szolidabb göncökben szeretne látni a feszes farmerem helyett
• B: biztos benne, hogy rövidesen négy számot nő a hátsóm
• C: úgy látja, hogy én éppen ilyen stílust képviselek.

...ha vagányabb lennék, akkor röhögve visszavittem volna azt a piros, üvegtalpú magassarkú cipőt, amit húszéves koromban vettem, és amiről otthon tudtam meg (jól értesült hímnemű barátoktól), hogy kizárólag felnőtt filmekben viselik a lenge ruhás hölgyek... (Pedig mennyire kis helyes volt az az üvegcipő! Pff...)

...ha megtanulnék rendesen főzni, mert akkor bátran meg merném nevezni a vacsorát (pl. "Drágám, ma töltött káposztát főztem!"), és nem kellene fantázianeveket gyártanom minden fogáshoz.

...ha visszamehetnék az időben, mert akkor könyvelőnek, orvosnak vagy kertésznek tanulnék - így viszont marad a bürokrácia, a váróterem és az örök tanácstalanság: "Ezt most megkapáljam vagy kikapáljam?" Na, jó, az azért olyan dolog, amit nem tudnék csak úgy megtenni, pedig olyan jó lenne...

...ha nem keresnék kifogásokat, akkor nem kellene várnom a boldogságot, hanem az is lehetnék. És nem okolnék másokat a sikertelenségemért, hanem, ha elesnék, akkor utána azonnal felállnék, és elindulnék egy másik irányba. (Hm, igen, ebben van valami. Lehet, hogy megtaláltam a boldogság kulcsát?)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock