Szeretem a plasztikázást, és nem érzem magam gáznak!

Biztosan más is járt már úgy, hogy amikor belenézett a tükörbe, meglepődött: "Ki az ott?!" Jobbik eset, ha csak anyád néz vissza rád, a rosszabbik, ha a nagyanyád... Nem azért, mert öregek, hanem mert rajtam nem foghat az idő - hiszen én nyertem a genetikai lottón.

És különben is, egész életemben vigyáztam magamra: egészségesen éltem, nem dohányoztam, nem napoztam, krémekkel kentem a bőröm. Szóval az nem lehet, hogy látszik rajtam a kor! A mozi belül teljesen más - nincsenek benne ráncok, szem alatti karikák, és megereszkedett bőr sem.

Érettségi találkozó után nemcsak én, hanem a többiek is azt mesélik otthon, hogy a Sanyi megkopaszodott, Edina meghízott, Kata meg pont úgy néz ki, mint az anyja! A beszámoló végén pedig megállapítom - pont, mint mindenki más -, hogy hozzájuk képest én nem változtam. Annyit...

• Csak előnytelen volt a fény, amikor fotóztak.
• Meg basszus, a bal profilom rosszabb, bezzeg, ha a másik oldalról csinálták volna...
• És most már azt is tudom, hogy az a nadrág csak akkor mutat jól rajtam, ha állok.
• Amúgy is! Szólhattak volna, hogy fényképeznek, már nem engedhetem meg magamnak a spontán lekapott képeket. Mert ilyenkor nincs időm összehangolni magam, hogy a belsőm legjobb kivetülése látsszon rajtam.

Minden életkornak megvan a maga szépsége - szokták mondani, én pedig szeretném kiélvezni mindet. Ha lehet, akkor jó sokáig. Viszont minél tovább élvezem, annál több lesz a ráncom. Sajnos ez a két dolog összefügg.

Persze nem azt mondom, hogy egy örökké tartó vigyormaszkot képzelek az arcom helyére, hiszen nem vagyok mindig boldog, rosszkedvem és fájdalmam is van olykor, és ez jó is így! De ezeknek nyoma is van. Mélyebbek, mint ahogyan szeretném.

Mi a megoldás?

Az idő múlásának megállítása, úgy, hogy az arcom csak abban az ütemben öregszik és ráncosodik, ahogy én engedélyezem a percek pörgését. Aha, hát ez nem igazán fog sikerülni.

B terv: a tudomány. Amit ha az arcom szolgálatába állítok, nem lesz ANNYIRA mély a ráncom, nem ereszkedik meg ANNYIRA a bőröm. Igen, a kulcs az "annyira" szó.

De arra is rá kell jönni, hogy öregedni is jó. Ahogyan gyűlnek az éveim, a ráncaim és a gondjaim, úgy gyarapodnak az élményeim és a tapasztalataim is. Jól kell viselni, méltósággal. Hiszen ha nem becsülendő a múltad, a jövőd sem lesz szebb egy kis botoxtól. Ki hogyan él, úgy plasztikáztat. Ezer hála, hogy kitalálták, hogy létezik, és elérhető, elfogadható áron. Mert így ugyanazt az arcot láthatom kívülről is, mint belülről!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock