autó Haizer Tímea vezetés női vezető furgon
Zuk, Avia, IFA. Gyerekkorom szép emléke minden egyes út, amelyet ezekkel a böszme négykerekűekkel tehettem meg. Ja, nem. Apám miatt mentem, hogy vele lehessek, segíthessek neki.

De ezektől a hangos, rázós, kényelmetlen, mindig lerobbanó vagy a semmi közepén defektet kapó masináktól frászt kaptam. Apám megengedte, hogy a hajnali indulás után álomba szenderüljünk: tesóm az ülésen, én a lábánál, a földön próbáltam meg aludni.

A munka egyet jelentett ezekkel a zörgős vasakkal, nem csoda hát, hogy mire felnőttem, számomra az autó fogalma néhány egyértelmű dologgal volt jellemezhető: vagány, kicsi, kényelmes és megbízható. Nem volt kocsim, de ha lett volna, biztosan én lettem volna az a kis cuki sofőr, aki beszálláskor megsimogatja a kormányt, a visszapillantóban csekkolja a rúzsát, és kiszáll ellenőrizni, hogy jól sikerült-e az aznapi tolatva parkolás.

Forrás: Shutterstock

Apám persze maradt a "dögöknél", mindig valami tankot vezetett, amely számomra továbbra sem volt sem szép, sem kényelmes. Amikor autóvásárlásra került a sor, megpróbált győzködni, hogy "Egy nagyobb autó majdnem mindig hasznos. Lehet vele nagybevásárolni, fuvarozni, hozni-vinni embereket, és segíteni nekik a költözésben." Bár ez utóbbit nem tudom, hogyan érthette: ötven kilósan relatíve elég kevés komódot tudok megemelni és bepakolni egy furgonba - még akkor sem, ha a legjobb barátnőm fészekrakását menteném meg vele.

"Teherautó, apukám! Még a nevében is benne van: teher! Én nem szeretnék egy ekkora monstrumot vezetni!" - védekeztem, amikor csorgó nyállal mutogatta a "na, ez már használható" autókat.

Forrás: Shutterstock

Aztán úgy alakult, hogy már házas voltam, mire autónk lett: csini, kényelmes, sportos. Aztán rövidesen jött a költözés, majd az építkezés, beköltözés... én meg ellenálltam. A büszkeségem nem engedte, hogy segítséget kérjek a fatertól, aki utólag ezt megtudva csak röhögött: "Ugyanolyan fafejű vagy, mint én!" Később vállalkozásba kezdtünk, de úgy voltam vele, az elején azokat a fuvarokat is megoldjuk majd valahogy: odavitetjük, ideszállíttatjuk, attól kölcsönkérjük, ettől szépen kérjük...

Végül eljött a nagy nap: egy csomó cuccal kellett elnavigálnom egy termelői piacra. Nem volt mese: felhívtam. Igen, én. Igen, őt. És igen, bevallottam: eljött az a szituáció, amikor szükségem lenne rá. Apámra, majd később egy "tankra". Segített választani egy kényelmes, halk, fullos furgont, amire az első útja előtt ki is tettem a tiszteletbeli rendszámot: FATER 01. Köszi, igazad lett.

Haizer Tímea

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.