Nyugi, nem olyan para az anyaság, mint mondják!

Már kislány koromban is sokszor elképzeltem, hogy gyerekem van, de sosem szerettem öltöztetni, dajkálni a játékbabáimat. És mivel felnőttként sem találkoztam túl gyakran igazi kisbabával, ezért csomó mindent csak elképzelni tudtam az anyaságról. Úgy gondoltam, hogy eleinte be leszek tojva az egésztől:

• Mit fogok kezdeni a kis törékeny újszülöttel?
• Biztos nem merek majd vele kettesben maradni!
• Hogy fogom öltöztetni és fürdetni?
• Nem beszélve arról, hogy a pelenkázástól tuti fel fog fordulni az érzékeny gyomrom.

Ehhez képest már az első nap ment minden magától. Egyszerűen csak ráéreztem, mit hogyan kell csinálni - amire meg nem, arra ott volt a gugli. Töméntelen mennyiségű tutorialt néztem végig az első hetek teendőiről, a szoptatásról, az altatásról, sőt, még a mozgásfejlődésről is. Így aztán már értem azt is, hogy miért érzi magát szakértőnek mindenki, akinek van már gyereke. Ettől függetlenül persze ugyanolyan nehéz elfogadni a cuki fotók alatt megjelenő - kéretlen - tanácsdömpinget.

Nem kéne ennyire túlpörgetni ezt az alvás kérdést...

Mindennek a kulcsa az elegendő és pihentető alvás - ez tény. De azért vannak alternatív megoldások is. Sosem hittem volna, hogy le tudok szokni a 10 órás szunyálásról, mégis sikerült. És rájöttem, hogy akkor is energikusnak tudom érezni magam, ha csak két, három, esetleg négy részletben alszom.

Annyifelé tudok egyszerre figyelni, mint még soha!

Régen marhára büszke voltam arra, hogy egyszerre mindig több dolgot csinálok. De aztán kiderült, hogy ez - a tudomány mai állása szerint - vagy a hatékonyság rovására megy, vagy az idegrendszert terheli túl - extra ingerültséget okozva. Nos, akárhogy is, a friss anyáknak nem sok választási lehetőségük van. Hiszen muszáj ügyet intézni telefonon szoptatás/ringatás közben, mialatt a gépen épp új hírlevél, fordítás vagy cikk születik. Tehát mindent meg lehet csinálni, egy kis kreativitással és odafigyeléssel... Főleg, ha apu is a segít, például addig főz nekünk valami finomságot.

Hordozókendő vagy babakocsi - komolyan ezen megy a vita?

Sosem értettem az olyan elvi vitákat, mint a babakocsi és a hordozókendő kérdése. Kívülállóként úgy gondoltam, hogy azt kell használni, amelyik épp praktikusabb. Hiszen a babakocsi sokszor nehezen irányítható, nem beszélve a súlyáról. A kendő megkötése pedig extra bonyolultnak és bizonytalannak tűnt számomra. Viszont ma már nehéz lenne elképzelni olyan helyzetet, amikor a babakocsi praktikus lenne, mert:

• nem lehet vele normálisan tömegközlekedni
• az embernek mindkét - de az egyik keze biztosan - foglalt miatta
• nem lehet konstans ölelni, puszilni vagy nyugtatni a babát

Nyitókép: Shutterstock