Megszűntünk nőnek és férfinak lenni, amint szülővé váltunk...

Ezer csáppal tapadtam rád a múltban. Közelségedtől lángolt bennem a perzselő vágy. Tekintetedből tudtam, én vagyok számodra a NŐ, akit szenvedéllyel tépsz szét, hogy aztán erős karjaid gyenge ölelésével újra és újra összerakj tehetetlen darabjaimból. "Jó reggelt, Kedvesem!" - súgtad számtalanszor a fülembe, és én csukott szemmel engedtem át magam a bizsergető érzésnek. Izzott a levegő, és fülledt erotika járt át minket.

Aztán megszületett szerelmünk gyümölcse, és mi annyira igyekeztünk jó szülők lenni, hogy a nagy igyekezetben, valahol félúton elvesztettük a szenvedélyt. Már nem tapadunk egymásra ezer csáppal... De még százzal sem. Feláldoztuk ezt a gyereknevelés oltárán. Aggódunk, elbizonytalanodunk, szorongunk, szeretünk, nevetünk, sírunk... Mindezt a családért. Erős szövetségben, jó Apa és Anya lettünk.

Sokszor elbizonytalanodom. Talán én lettem túlságosan anya? Nem elég a magassarkú, a szexis felső, az érzékeket felkorbácsoló parfümillat, ha közben azon jár az eszem, vajon mit csinál a gyerek a mamánál? Lehet, érzed, hogy a gondolataim nem csak körülötted forognak? Hogy hiába a sok felszabadult csáp, mégsem sikerül mindet rád irányítanom?

Vagy talán te változtál? Azt gondolod, hogy nem kell már annyi kedves szó, figyelmesség a bennem rejlő nőnek? Hogy nem kell már kibontanod a tüzes Istennőt, mert te az Anyát is szereted bennem? Tudom, hogy te is vágysz arra a nőre, akit megismertél.

Képesnek kell lennünk megőrizni az egymás iránt érzett szenvedélyt, akármit is hoz ki belőlünk a szülőség. Ápolnunk kell egymásban a szerelmet, a szenvedélyt, mert ha nem tesszük, akkor vége! Elveszítjük egymást, és néhány év múlva ott állunk majd egymással szemben, ezer levágott csáp tüskéjével.

• Játsszunk! Törjük meg a fásult rutint, és csináljunk valami felnőttes "őrültséget"! Öltsünk nyelvet a monoton hétköznapokra, hogy aztán feltöltődve élvezzük az anyaság és apaság minden percét!
• Vagy ha jobban szeretnéd, ülj mellém egy pohár borral a kezedben! Nézz a szemembe, és beszélj hozzám! Ígérem, csak rád fogok figyelni. Csak az ajkaidat fogom nézni, ahogy formálják a szavakat, és a szemed körüli ráncokat, amik érzéki mosolyra húzódnak.
• Szólj rám, ha a szeretetemet már csak a gyereken keresztül tudom kimutatni irántad! Ha már csak azért dicsérlek, mert jó apa vagy.
• Apa és anya lettünk, de kérlek, szólíts a nevemen! Szeretem, mikor azt mondod, anya, de sokkal több szenvedély van abban, ahogy a nevem suttogod a fülembe. Vagy azt a kis cuki nevet mondod, amit akkor kaptam tőled, mikor még százféleképpen becéztük egymást.
• Varázsolj el, hogy elvarázsolhassalak!

Nyitókép: Shutterstock