Harminc évesen, mikor még pasi nélkül tengődtél, az volt minden álmod, hogy megtaláld végre életed nagy szerelmét, akivel családot alapíthatsz. De mikor boldog párkapcsolatba kerültél, vágyakozó nosztalgiával gondoltál vissza a rózsaszín szingli korodra, és az unikornisháton szökdelő álmaidra. Aztán mikor jött a gyerekvállalás - ami fenekestől felforgatta az életeteket -, akkor azt gondoltad: "Én nem ilyen lovat akartam!"
Panaszkodsz, picsogsz, kritizálsz, és mindig épp abban az élethelyzetben nem szeretnél lenni, amiben vagy. Életigazságokkal posztolod tele az üzenőfaladat, mert mindenáron meg akarod mondani a frankót:
Persze, jó lerántani a leplet a tökéletes anya szerepről. Hiszen azzal, hogy beszélünk bizonyos problémákról, óriási frusztrációtól szabadíthatjuk meg azokat a nőket, akik attól rettegnek, hogy szar anyák. De ha nem tartasz mértéket a panaszkodásban, még a végén te is elhiszed, hogy anyának lenni valamifajta XXI. századi mazochista szerep.
Az is érthető, ha egyedülállóként kapcsolatra vágysz, de azért nyugodtan élvezheted azt a néhány szingli évet, amit - akarva vagy akaratlanul - rád osztott az élet.
És ha nem vigyázol, egyszer csak azon kapod majd magad, hogy kétségbeesve keresel egy világot, ami nem létezik. És közben elfelejtesz hálás lenni azért, amid van.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.