gyász emlék búcsú szülői ház
"Nem jössz le velem? Megnézném, hol tart az építkezés..." - kérdezte finoman az apját, miközben lassított. Tudta, hogy érzékeny pontra tapint, mégis szerette volna, ha apja máshogy gondolkodna a házról...

"Nem." - hangzott az egyszerű válasz az anyósülés felől. Nem hagyott kapaszkodót, nem lehetett rá azt mondani, hogy de mi lenne, ha... de hidd el, hogy... Így a lány csak csendben gázt adott, és robogtak tovább az aszfalton.

Pedig várta volna őket a rögös út. Az apát, aki ebben a tanyavilágban nőtt fel, és a fiatal lányt, aki gyermekként sokat játszott a poros udvaron, szemezte az édes gyümölcsöt a szőlőlugasban, és undorodva kerülgette a disznóólat. Vagy éppen csodálattal nézte, ahogy a nagyszülei szorgalmasan festik a vályogfalakat.

Forrás: Shutterstock

Aztán teltek az évek, a ház úrnője (mert az volt ám a javából, keze nyomán mindig tisztaság illata járta át a házat) elment, az özvegy idős férfi pedig egyre erőtlenebbül hajtotta ki a biciklit... Aztán ő is követte a nagymamát. Az utódok pedig omladozni hagyták a tanyavilági portát, és gondoskodás helyett már csak a szívükben csinosították a takaros kis ház pontos mását.

És míg az emlékeik egészen elevenek voltak, addig a valóságban már csak egy roskadozó épület fogadta az arra járókat. Ó, ha egyáltalán járt még arra valaki... Hiszen a fiataloknak már kényelem kell: internet, autó, bevásárlóközpont. És legalább két-három közeli óvoda és iskola, hogy legyen miből választani.

Úgy tűnt, hogy a termőföld-ölelte, kietlen magány már nem vonz senkit. De végül mégiscsak lett vevő a házra: a fiatal házaspár csodás új otthont épített magának. A lovas kocsit felváltották a lóerők, az éjjeli baglyok huhogást pedig a gyermekek sírása.

Tetszett a lánynak, hogy a múlt egy része megmaradt, de közben a háznak is lett jövője. Annak a helynek, amely olyan sokat jelentett neki, és persze, az apjának is. "Mert ha még a régi házat hozták volna helyre, megérteném! De minek menjek arra, és minek fájdítsam a szívemet, hiszen az a hely már nem ugyanaz többé!" - fakadt ki keserűen az apa, amin a lány először csak meglepődött, aztán elgondolkodott a szavain.

Forrás: Shutterstock

Szerette volna megérteni az apját. Osztozni akart a fájdalmában, hogy ne csak a saját gondolatait hallja: "De hát valaki odaköltözött. Használja, gyönyörködik benne, és értéket teremtett. Mi ebben a rossz?" Végül úgy döntött, nem szól semmit. Hiszen évtizedek, sok tapasztalat és bölcsesség kellene ahhoz, hogy átérezze az apja fájdalmát.

Soha többé nem hozta szóba a tanyavilági kis fészket, de szeretettel gondol azokra, akik újra élettel töltötték meg. Hiszen ha nem is teljes egészében, de mégis megőriztek egy darabot a régi életük emlékéből.

Hogy lehet ilyen fájdalmas egy ház eladása?http://www.she.hu/herself/20180201-nem-csak-egy-haztol-bucsuzom-hanem-a-multam-darabjatol-is-radakovics-viki.html

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.