Nem kellemes így élni, mert a kapkodás vagy a késés garantált. Persze nem tűnik nagy dolognak, ha visszafordulsz még egyszer a sarokról, hogy bezártad-e a bejárati ajtót. De akkor már azzá válik, ha a reggeled fele ezzel megy el. Viszont nem vagyok egyedül ezzel a problémámmal: a tudomány ezt kényszerbetegségnek hívja.
A "Mi állhat a háttérben?" kérdés megválaszolásához pedig sajnos le kell nyúlni a tudatalatti mély bugyraiba.
Ha már kellőképp megijedtél, hogy mekkora lelki nyomorék vagy, megnyugtatlak: azért nem 100%-ban csak erről van szó. Ha sokszor kell egyszerre több dologra figyelned, és olyan szétszórt vagy, mint én, akkor úgy érzed, folyamatosan a lehetetlennel viaskodsz. Emellett előfordulhat, hogy elfelejtesz egy-két rutincselekvést, és ezért kattog azon az agyad, hogy tuti mindent befejeztél, lekapcsoltál, elzártál-e.
Viszont ha folyamatosan elkésel a melóból, és a főnököd már nem fogadja el azt az indokot, hogy: "Le kellett szállnom a buszról, mert nem voltam benne biztos, hogy bezártam-e az ajtót", akkor nem árt, ha találsz megoldást a problémára.
Ezt sajnos követni fogja az az érzés, hogy: "Na, azért futtassuk le még egyszer ugyanazt a lemezt, nem baj, hogy a saját szememmel láttam, hogy minden rendben." Ilyenkor kell erősnek lenni, és megálljt parancsolni magadnak.
Ja, és nyugtasson az is, hogy nem vagy egyedül, a népesség nagyjából 3%-át érinti a probléma. Sajnos csak nagyon kevesen tudnak teljesen leszámolni a kényszerbetegséggel, de szinte minden esetben lehet csökkenteni a mértékét. Szóval, nyugodj meg: nem maradt nyitva a kocsi ajtaja.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.