Felszállsz a buszra, beljebb mész, megkapaszkodsz. Ennyire könnyű is lehetne buszon közlekedni, de erre sajnos nem mindenki képes. Vannak, akik egyszerűen képtelenek kikerülni az ajtó vonzáskörzetéből. Még akkor sem, amikor már sokadszorra esik át rajta minden fel- és leszálló utas - az ajtóban álló felmenőinek sűrű emlegetése közepette. És ilyenkor minden esetben az a válasz, hogy: "Csak egy megállót megyek!"
Egyetlenegy helyre sem lehet elég korán rástartolni. Jól tudja ezt az is, aki azonnal a busz ajtajánál terem, amint az megérkezik a megállóba. Mikor pedig kinyílik a varázsajtó, azonnal felfurakodik a buszra, átgázolva babakocsin, idős nénin, gyereken, igazából bárkin, csak azért, hogy ő érjen fel elsőként a járműre. Ott pedig azonnal felveszi a megfigyelő szurikáta pózt, hogy pillanatok alatt kiszúrhassa az utolsó még el nem foglalt ülőhelyet a kocsi másik végében. 2 másodperc múlva pedig már ott is trónol kedves utazótársunk a széken, miután Usain Bolt sebességét túlszárnyalva átszáguldott a buszon.
Senki sem szeret sorban állni, de sajnos sokszor nem lehet mit tenni, muszáj. Vannak azonban olyanok, aki szerint igenis lehet. Ők azok, akik azonnal elkezdenek átbújni a terelő kordonok alatt, vagy szumóbirkózásba kezdenek az ajtó előtt. Szerintem ez náluk már pavlovi reflex. Természetesen ilyenkor a tömeg is reagál erre, és így lesz a kellemes, bambulós várakozásból egy vérre menő élet-halál harc...
Minden egyes alkalommal, amikor repülök, azt hiszem, hogy egy túlélő kiképzés kellős közepén vagyok. Amint megjelenik a beszálló kapu száma a kijelzőn, mindenki elkezd fejvesztve rohanni. Gyereket, férjet, feleséget rongybábuként maga után vonszolva. Mintha minimum egy hatalmas grizli medve elől menekülnének, és csak a kapu előtti sorban lennének biztonságban. Itt jegyezném meg, hogy a gépre elsőként felszálló utas is ugyanabban a városban fog leszállni, mint aki legutolsóként vánszorgott fel a repülőre.
Ők az én személyes kedvenceim a reptéren. Valaki minden alkalommal megpróbálja eladni magát elsőbbségi utasként anélkül, hogy megvette volna a szolgáltatást. Hátha beveszik alapon. Majd amikor a kedves reptéri alkalmazott közli, hogy sajnos neki nincs ilyen jegye, sértődött arccal azonnal beáll a "sima" utasok sorába. Természetesen mindenki elé tolakodva, a legelső helyre. Ha már nem kapta meg a priority státuszt, legalább minél kevesebb időt kelljen eltöltenie a pórnép között.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.