Megbántam, hogy nem mentem el külföldre dolgozni!

Lelki szemeim előtt már láttam, amint a szabadnapomon valamelyik egzotikus ország fehér homokos tengerpartján koktélt szürcsölgetek, vagy épp eldugott kis utcákon járom be idegen országok partmenti falucskáit. A szívem viszont azt súgta: "Maradj!!! Ha most elengeded ezt a férfit, sosem lesz még egy hozzá hasonló. Te is tudod, hogy egy ilyen szerelem csak egyszer van az ember életében!!!" Igen. Az interjú előtti hónapokban találkoztam a férfival, akiről mindig is álmodoztam.

Mindez már lassan 15 éve történt, de mégis, mintha tegnap lett volna. Hazamentem a sikeres interjú után, leültem, és készítettem egy pro-kontra listát. De hiába volt minden. Nem tudtam enni, nem tudtam aludni, hasztalanok voltak a barátaimmal átbeszélgetett éjszakák is - a döntést nekem kellett meghozni, egyedül. Akárhányszor merengtem el a türkizkék vizű óceánról és az ott rám váró kalandokról, a végén mindig az a gyönyörű, melegbarna szempár vette át helyét az agyamban... Végül még pár álmatlanul töltött éjszaka után döntöttem: a szerelmet választottam.

De ezt bepótolni már nem lesz olyan egyszerű: időközben született egy kislányom - nem attól a férfitól -, családom lett. Így azért már klasszisokkal nehezebb az egészet meglépni, mint anno szingliként lett volna. Már nem vagyok fiatal, hogy "lesz, ahogy lesz" felkiáltással hozzak meg döntéseket. Már felelős vagyok másokért.

No meg ott vannak a nagyszülők is, akik már a gondolattól is frászt kapnak, hogy az unokájukat a megszokottnál ritkábban lássák. Ezt még talán meg tudom majd oldani, hiszen, ha olyan országot választok, ahova megy fapados repülőjárat, akkor ez azért nem nagy akadály. Számomra sokkal ijesztőbb, hogy talán nekem lesz valami munkám - bár akármit már én se vállalnék el, mint annak idején -, de a páromnak vajon mikor fogunk melót találni? És a kislányra ki fog akkor vigyázni? Vagy hogy fog beilleszkedni egy óvodába, ahol nem az anyanyelvén beszélnek?

Ezért fájó szívvel, de azt kell mondanom: nem szabad mindig a szerelmet választani, csak mert az olyan romantikus.

Szőke Eszter

Nyitókép: Shutterstock