Egy párkapcsolatban társak vagytok, nem vetélytársak

Habár még mindig van hova fejlődnünk a nemek közti egyenlőség kapcsán, a legfontosabbakat azért már rendeztük. Ugyanolyan iskolázottság mellett, ugyanazért a munkáért azonos bérezés jár a világ számos országában. A nőknek adott a lehetőség, hogy vállalkozzanak, alkossanak, bármilyen karriert válasszanak, úgy éljenek, ahogy az nekik igazán jó.

Mélyen egyetértek azzal, hogy ez így van rendben, úgy tűnik azonban, hogy sok nő a fene nagy egyenlőség közepette kissé elfelejtett nőként viselkedni. Az egész napos hajtás végén, tárgyalások, emailek, telefonok garmadája után egyes nők úgy érkeznek meg egy első randira, hogy nem teszik le a küszöbön a sikerességük fontos eszközét, a maszkulin energiákat.

A férfiak szeretetet, melegséget, megértést keresnek a nőkben. Persze emellett a nők joggal várják el, hogy a férfi legyen "harcos" a szó minden értelmében, és mutasson erőt, amikor kell. De értsd meg: a férfiak akarva-akaratlanul éppen elég versengésnek vannak kitéve az életben, semmi szükségük arra, hogy a magánéletükben is folyamatosan konkuráljon velük valaki! És ha te nőként is egész nap harcolsz, akkor hazaérve nem jobb levetni a páncélt, és egy kis békére lelni?

Egy párkapcsolat nem csatatér, és nem is szabad azzá változtatni. Persze ez ugyanúgy igaz a férfiakra is, nekik sem kivont karddal kell flangálni otthon, hogy folyamatosan bebizonyítsák, ők a dominánsak kettőjük közül. Nem egymás ellenfelei vagytok, hanem egy csapatban játszotok. Ha otthon macskaként bújsz a párodhoz, reggel viszont amazonként indulsz az üzleti, tudományos vagy bármilyen világ csatamezejére, akkor az előbbivel szeretetet, utóbbival tiszteletet váltasz ki egy férfiból.

Viszont ha mindig be akarod bizonyítani, hogy okosabb, ügyesebb, sikeresebb vagy, mint az a férfi, akivel együtt élsz, akkor a kapcsolatodat üres, buta, nyomorúságos katasztrófává teszed...

Nyitókép: Shutterstock