Ne ítélkezz felettem, mert egyedül nevelem a gyerekem!

A legtöbb embernek egészen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen "életformát" egy nő maga válasszon. Elképesztett, amikor férfiak olyanokat írtak nekem, hogy mennyire béna vagyok, hiszen nekem már rég férjet kellett volna fognom magamnak.

No ácsi... Alapvetően a világban kétféle ember létezik. Aki alkuszik, és aki nem. Nem nehéz rájönni, hogy én az utóbbi vagyok. Naná, hogy hoztam rossz döntéseket - ki nem? De tudjátok, hogy én miért nem alkuszom? Mert nem vagyok beszarva attól, hogy egyedül kell élnem. Nem vagyok olyan gyáva, mint sokan. Akik inkább játsszák a párkapcsolati vagy házassági játékukat, közben pedig magányosak a "szerelmük" mellett. Más nőre/férfira vágynak, izgalomra, szenvedélyre, de belesüppedtek a megszokás és a magánytól való félelem mocsarába. Kapcsolatfüggők lettek.

Nem mondom, hogy minden könnyű egyedülálló anyaként - fizikálisan, lelkileg, mentálisan, szellemileg két ember helyett létezni. De alapvetően abszolút nem érzem azt, amit a sztereotípiák sugallnak, hogy szerencsétlen, szánni való hülyék vagyunk, akiknek össze kell tenniük a két kezüket, ha egy férfi hajlandó velünk szóba állni. És tökmindegy milyen, "meg kell fogni". Sőt... sok dologban azt hiszem, jóval könnyebb is az életünk, mint a kapcsolatban élő nőknek. Tudjátok, mennyire klassz, hogy nem kell állandóan szőrteleníteni? :)

• Nem kérünk mi sajnálatot, ahogy azok a kapcsolatban élő nők sem kérnek, akik egész nap gyereket nevelnek, háztartást vezetnek, dolgoznak, tetszeni is akarnak a férfiaknak, este még szexelnek is - ha akarnak, ha nem.

• Nem kérjük azt sem, hogy istenítsetek minket, mert ha hiszitek, ha nem - leginkább nem szoktátok -, szívesebben élünk így, megannyi plusz "teherrel", mint egy olyan férfi oldalán, akit nem szeretünk, csak a kényelem miatt viseljük el.

Persze mindenkinek megvan a saját indoka, az enyém pusztán ennyi:

• Amíg nem leszek újra olyan szerelmes, hogy beleremeg a szívem, addig nekem nem lesz párom.
• Amíg nem vágyom újra úgy férfi után, hogy minden porcikám belezsibbadjon, addig nekem nem lesz párom.
• Amíg nem nevetek már attól is, hogy csak a másikra gondolok, addig nekem nem lesz párom.
• Amíg egy-egy okos ötlete, gondolata, mondanivalója után nem tölt el büszkeség, addig nekem nem lesz párom.

A sor hosszú, bizonyára vannak, akik már ezek alapján is azt mondják, hogy egyedül fogok megöregedni. És? Az rossz?

Tóth Zsuzsa

Nyitókép: Shutterstock