Bízni akarok a férfiakban!

Várom, hogy hívjon. Megugrik a pulzusom, görcsbe rándul a gyomrom, érzem, hogy valami baj van. Az agyam elképesztő gyorsasággal dolgozik, és újra meg újra lepörgeti az összes lehetséges forgatókönyvet.

"Megint türelmetlen voltam. Túlságosan ráakaszkodtam. Elriasztottam az idióta kérdéseimmel. Kevés vagyok neki. Megismerkedett egy másik nővel, aki szebb, jobb testű, fiatalabb, mint én."

Miért engedtem magamat reménykedni, hogy talán most megtaláltam azt, akivel boldog lehetek? Átpasszíroztam magam az elmúlt éveken. Nem tudtam elengedni a régi sérelmeket, fájdalmakat. Sokszor agyalok azon, mi minden történhetett volna másként, ha ügyesebben, okosabban kódolom a jeleket. Szükségem van valakire, aki életet lehel a szétszaggatott lelkembe. De iszonyú nehéz a csalódások után kikecmeregni a gödörből és újrakezdeni.

Forrás: Shutterstock

Ő váratlanul bukkant fel az életemben. Azt mondta, utálja a taktikázó, manipulatív nőket, a felületes kapcsolatokat, ezért úgy éreztem, mellette önmagam lehetek. A sérülékeny, érzékeny ember, aki a múltja miatt tüskéket növesztett. De a félelmek beleégtek a tudatalattimba, amiktől nem olyan könnyű megszabadulni. Mégis, én akkor, ott levettem az álarcomat, és engedtem, hogy a Férfi belelásson a lelkembe. Megmutattam neki, hogy mi a munkám, kik a barátaim, hol vannak a kedvenc helyeim. Ezt a nyitottságot kölcsönösnek éreztem. Őszintének tűnt, amivel sikerült valamennyire eloszlatni a bizonytalanságomat.

Nem értem, mi a fene történt vele? Hogyan változhattak meg a dolgok 24 óra leforgása alatt? "Nyugodj meg, és ne pánikolj!" - mondogattam, miközben fel-alá járkáltam a nappaliban, és szuggeráltam a mobilomat, hogy végre csörögjön. A fejemben cikáztak a gondolatok, mert másoknak olyan jó tanácsokat tudok adni, a saját életemmel meg alig boldogulok...

Forrás: Shutterstock

Minden erőmmel megpróbáltam a jelenben maradni, lecsendesíteni az elmémet, de nem igazán sikerült. Ez a pasi is olyan, mint a többi, addig voltam érdekes, amíg meg nem kapott... "Már megint paranoiás vagy!" - szóltam rá magamra. Biztosan sok dolga van, hamarosan hívni fog, és minden rendben lesz. A logika egy pillanatra legyőzte a kételyeimet és a tehetetlenségemet. De a telefon néma maradt, és újra záporozni kezdtek az önmarcangoló kérdések. "Hol rontottam el? Miért nem mutattam másnak magam? Miért bíztam meg egy idegenben?"

Igen, ez az a játék, amit az ismerkedés elején mindannyian művelünk. Úgy teszünk, mintha nem érdekelne különösebben a másik. Nem válaszolunk azonnal az üzenetekre és a hívásokra. Megpróbálunk elérhetetlennek látszani. Eljátsszuk az erős, magabiztos nőt.

Annyira unom már, hogy úgy kell csinálnom, mintha... Miért nem mutathatom meg a valódi énemet? A sok csalódás után, ami rombolja az önbizalmamat, hogyan legyen pozitív a hozzáállásom? És hogy bízzak a férfiakban, ha egymás után kapom a pofonokat? Lehet, hogy nem én vagyok az igazi számodra, de akkor csak annyit mondj: "Nem látom veled a közös jövőt, de értékes ember vagy." Ettől nyilván nem leszek boldogabb, de legalább reménykedve vágok bele újra a randizásba. Nem összetörve és teljesen összeomolva. A kirakós darabjai a helyükre kerülnek. Így talán nem építenék még vastagabb falakat a szívem köré.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek