Mit ne mondj egy meddő nőnek SOHA?

Elkövettem azt a hibát, hogy nagy lelkesedésemben fűnek-fának elmondtam, hogy nekiálltunk a családtervezésnek. Illetve már cselekszünk is ezerrel. Ez pedig egy olyan lavinát indított el, amire nem számítottam. Szembesülnöm kellett a következő fantasztikusabbnál fantasztikusabb tanácsokkal és kérdésekkel. Itt halkan jegyezném meg... vagyis nem, hangosan, rohadt hangosan jegyezném meg, hogy ezeket ne mondd egy hozzám hasonló cipőben járó nőnek!

1. "Majd, ha nem gondoltok rá, akkor sikerülni fog."

Kösz, tényleg... Tételezzük fel, hogy éhes vagy! De nem áll módodban ételhez jutni. Megoldás? Ne gondolj rá, hogy éhes vagy, majd akkor valami csoda folytán az öledbe hullik a pacalpöri koviubival! Na, bumm! Jó étvágyat!

Helyes reakció: Azt mondod, hogy "Sajnálom."/"Kitartás." Vagy kussban maradsz.

2. "Az ismerősöm ismerősének a szomszédjának a nagyanyjának a keresztlányának 324312. próbálkozásra sikerült, ne add fel!"

Nem érdekel! De tényleg. Szerintem az ország összes hasonló cipőben járó nőjének a sztoriját hallottam már.

Helyes reakció: Azt mondod, hogy "Sajnálom."/"Kitartás." Vagy kussban maradsz.

3. "Próbáltad már az xy nevű csodavitamint/pózt/gyógyteát/tornát/spirituális szakembert/fejen állást/egy lábon ugrálást kacsaszájas csücsörítéssel/stb.? Mert az ismerősöm ismerősének a szomszédjának a nagyanyjának a keresztlányának így sikerült."

Nem, tényleg, soha a büdös életben nem hallottam róla, és nem is próbáltam meg minden lehetséges dolgot... Csak úgy poénból lombikozunk, mert túl sok a pénzünk, meg amúgy is szeretem magam naponta legalább kétszer injekciózni, és szteroidokat meg véralvadásgátlókat szedni.

Helyes reakció: Azt mondod, hogy "Sajnálom."/"Kitartás." Vagy kussban maradsz.

4. "Hány éves vagy? Áááá, akkor ráérsz még, fiatal vagy! Az ismerősöm ismerősének a szomszédjának a nagyanyjának a keresztlánya is 45 évesen szült."

Az, hogy valaki mikor érzi azt, hogy anyává szeretne válni, marhára nem kor kérdése. Van, aki már 20 évesen úgy érzi, és van, aki még 45 évesen se. Az idő pedig repül... Én sem gondoltam volna soha, hogy valaha is ezt az utat kell végigjárnom. Aztán már 2,5 év eltelt az első naaaagy védekezés nélküli "bevetés" óta.

Helyes reakció: Azt mondod, hogy "Sajnálom."/"Kitartás." Vagy kussban maradsz.

5. "Biztos lelki oka van, hogy nem jön a baba."

Köszi... Nem elég, hogy a meddőség fizikai ténye is elég önképromboló, akkor még érezzem azt is, hogy a mentális egészségemmel is gond van. És azért nem sikerül áldott állapotba kerülni, mert gyerekkoromban lelöktek a mászókáról, vagy valami hasonló trauma ért.

Helyes reakció: Azt mondod, hogy "Sajnálom."/"Kitartás." Vagy kussban maradsz.

6. "De hát örökbe is lehet fogadni!"

Téééényleg? Nem mondod! Hogy ez nekem eszembe sem jutott! De azért, ha nem baj, jobban örülnénk a saját gyereknek, és amíg van rá mód, addig küzdünk is érte.

Helyes reakció: Azt mondod, hogy "Sajnálom."/"Kitartás." Vagy kussban maradsz.

7. "Lehet, hogy egy másik férfitól már rég teherbe estél volna!/Egy másik nőt már rég teherbe ejtettél volna!"

Ez a személyes kedvencem. Most állj meg egy pillanatra, kérlek! És csak egy fél perc erejéig gondolj bele: ha te lennél ebben a helyzetben, és ezt mondaná neked valaki, akkor mit éreznél, és mi lenne a reakciód? Hmmm?

Helyes reakció: Kussban maradsz, és soha többé nem szólsz hozzám! (És örülj, hogy még a helyén van a fogsorod!)

Végezetül: tudom, hogy mindenkit a jó szándék vezérel, amikor ilyeneket mond (kivéve a 7. pont), mert segíteni, megnyugtatni szeretne. De amíg az, aki nap, mint nap, tesz azért, hogy gyermeke lehessen, nem kér tanácsot, nem kéri ki a véleményedet, addig tartsd magadban, mert valójában azzal tennéd könnyebbé egy gyermekért küzdő nő életét.

Liza

Nyitókép: iStockphoto