Pont úgy viselkedtem, mint egy csőlátású homofób

Álltam a lakás ajtajában, és vártam, hogy felérjen a lépcsőn Phil, a jóképű amerikai, akitől három hétre kibéreltem pazar manhattani lakását. Hosszú ideig képtelen voltam elhinni, hogy ilyen potom pénzért tényleg ilyen helyen húzhatom meg magam.

Nem először jártam a városban, és veszettül untam már a hotelek személytelen "varázsát". Jó lett volna végre együtt lélegezni a helyiekkel. Phillel egy közös ismerős révén akadtunk össze. Éppen árulja az ingatlant, de még nem találta meg azt a vevőt, akire szívesen rábízná imádott otthonát. Meg amúgy is, ő amolyan jótét lélek, és lelkesen ajánlotta fel, hogy ellakhatok a lakásban egy jelképes összeg fejében - viszont akkor cserébe időnként megmutathatja az érdeklődőknek, amíg ott lakok. Nem tűnt túl nagy áldozatnak. 

Forrás: Getty Images/Girish Chouhan/Gcshutter

És nem is volt az. Phil megérkezett, de nem volt egyedül. Gondoltam biztosan már vele van a vevő jelölt. Lendületesen tipegtem is volna elfelé, amikor még gyorsan bemutatott minket egymásnak: "Ő itt a férjem." Hogy micsoda, ki kinek a mije? Biztos csak félrehallottam. De mire visszakérdezhettem volna az ázsiai srác már nyújtotta is a kezét. Nyilván nem jegyeztem meg a nevét, annyira zavarban voltam, hogy rögtön rákvörös lettem, és csak bután mosolyogtam.

Voltaképpen azt sem tudom, hogy hagytam el a lépcsőházat. Csak azt, hogy úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon rúgtak volna. Van egy kép, amilyennek látod magad: elfogadó, nyitott, laza. Hosszasan építgeted ezt az imidzset, és aztán huss, az egyik pillanatról a másikra összeomlik, mint egy kártyavár. Határozottan azt hittem, hogy én, mint a felvilágosult, tanult, világot látott, más kultúrákat elfogadni képes nő, minden további nélkül a helyén tudja kezelni a másságot. És most bumm, kiderült, hogy mégse annyira...Legszívesebben rögtön felhívtam volna, hogy elnézést kérjek, de mit mondhattam volna? "Bocsi, hogy annyira nem találkoztam még nyíltan vállalt homoszexualitással, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam?"

Forrás: Getty Images/Daniel Laflor

Pont olyan hülyén hangzana, minta azt mondanám, hogy "Egy ilyen jóképű pasiról nem is gondoltam volna, hogy meleg." Sőt, még irigykedtem is a "feleségére", amikor az érkezésem estéjén körbevezetett, és megcsillant az ujján a karikagyűrű. Visszagondolva egyetlen furcsaság volt, ami alapján gyanút foghattam volna: elmondta, hogy van egy bárja, de egy szóval sem invitált meg. Pedig többször is megemlítettem, hogy szeretem a beülős helyeket.

Percekig csak bolyongtam az utcán kezemben a telefonommal, és azon vacilláltam, hogy felhívjam-e Philt vagy sem. Egyszerre tudtam volna sírni és nevetni a saját balgaságomon, amikor megszólalt a mobilom. A kijelző szerint a frissen comingoutolt szállásadóm volt. Először arra gondolatom, hogy nem veszem fel. De azért ez már tényleg gyerekes lett volna. Mondjuk az se volt sokkal "felnőttesebb", hogy bár végül felvettem a telefont, de azt hazudtam, hogy épp a postán vagyok, ezért nem tudok beszélni. Közben rájöttem, hogy még Pesten sem sűrűn járok postára, nemhogy New Yorkban - de hiába, sose tudtam jól hazudni.

De amit Phil mondott ekkor, az még ennél is szürreálisabb volt. Álltam a zajos nagyváros közepén, és könnyekig meghatottan hallgattam, hogy az ember, aki akár vérig is sértődhetett volna, elnézést kér. Érted te ezt? Elnézést, amiért kellemetlen helyzetbe hozott. Ő engem, és nem fordítva...

Nyitókép: iStockphoto

Ezek is érdekelhetnek