Ha magadra ismertél, akkor valószínű, hogy te is az önsajnálattal küzdesz. Az összes emberi érzelem közül ez az egyik leghaszontalanabb és legártalmasabb. Különböző krónikus egészségügyi panaszokat és kapcsolati problémákat is okozhat.
Néhány helyzetben az önsajnálat egy érthető reakció is lehet a nehézségekre és a kudarcokra. Azonban ha ez szokássá válik, és ezzel akarsz kibújni a döntéshozatal vagy a felelősségvállalás alól, illetve ezzel szeretnél szeretetre vagy figyelemre szert tenni, akkor önpusztítóvá válhat.
Létezik egy önsajnálati paradoxon is. Miszerint akik őszintén sajnálják magukat, azok nem érzik szükségét, hogy ezt kimutassák, vagy erről beszéljenek. Viszont mivel nem terhelik túl a problémáikkal a környezetüket, megkapják tőlük a szükséges támaszt és törődést. Ellenben azokkal, akik folyamatosan panaszkodnak és sajnáltatják magukat. Velük kevésbé foglalkoznak a társaik, mert hosszútávon kimerítő a nyafogásukat hallgatni, ezért inkább kerülik a társaságukat.
Hogy jobban meg tudd érteni ezt az érzelmet, íme, 9 lélektani jellemző, ami összefüggésben van azzal, amikor valaki önsajnálatban szenved:
Árulkodó jel, ha túl komolyan veszi önmagát, és nehezen nevet a tévedésein és hibáin.
Szeret egy hatásvadász, önmaga által kreált műsor középpontjában lenni. Amit szélsőséges logikával magyaráz. Nála a minden vagy a semmi, illetve a fekete vagy a fehér dominál.
Könnyen függővé lehet válni az önsajnálattól, mert pillanatnyi támogatást, gondoskodást és részvétet kap általa. Amiből újabb és újabb adag kell. Ez ahhoz vezethet, hogy már csak azzal a szándékkal lép kapcsolatba emberekkel, hogy azoktól együttérzést kapjon.
Persze ez lehet erény is. De abban az esetben negatív, ha a harci ösztön például a realitások elfogadása ellen irányul, vagy arra készteti az illetőt, hogy az árral szemben ússzon.
Aki sajnálja magát, az értelemszerűen a múltbeli eseményeken rágódik. Nem tudja élvezni a jelent, és nem foglalkozik a jövőjével.
Az alacsony önbecsülés sóvárgást okoz más emberek elismerése és szeretete után. Így a tragikusan mesélt életsztorikba burkolt önsajnálattal támogatáshoz és elismeréshez próbálnak jutni.
Ennek a tudatalatti érzésnek eredete a bizonytalan önbecsülésben keresendő. Az ilyen ember hajlamos az önpusztításra. Az önsajnálat csak egy eszköz arra, hogy tönkretegye magát. Hiszen negatív önbeteljesítő jóslatokat hoz létre, és elidegeníti az embereket, akik szeretik és tisztelik. Így valóra válik az, amitől rettegett.
Aki csak magával foglalkozik, csak önmaga érdekét nézi és csak a saját véleménye érdekli, az a saját nehézségeit tartja legfőképp szem előtt. Sőt, az önsajnálkozás hatékony módja annak, hogy elzárkózzon, és távol tartsa magától a környezetét.
Gyakran az önsajnálat egy tudatalatti védekező mechanizmus, ami segít kibújni a felelősségvállalás alól. Így inkább áldozatként állítja be magát a múltbeli tettei és döntései kapcsán, hiszen elviselhetetlennek tűnhet elfogadni az általa elkövetett hibákat.
Nem egyszerű szembesülni azzal, hogy az ember csak sajnáltatja önmagát. Azonban bármennyire fájdalmas is ez, valóban segíthet áttérni egy nyitottabb gondolkodásra, és egy elfogadóbb attitűdre.
Ezért amikor legközelebb azt veszed észre, hogy sajnáltatni kezdenéd magad, inkább csak nézz szépen előre, és élvezd az élet apró csodáit! Mosolyogj a helyzeteden, higgy a többi ember törődésében, és hagyd abba a felesleges panaszkodást!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.