A megbízhatóság unalmas?

Mi, nők már csak ilyenek vagyunk. Amíg egyedül vagyunk, bármelyik létfontosságú szervünket eladnánk egy olyan pasiért, akiben megbízhatunk.

Boldogan úszkálunk a tudatban, hogy most megfogtuk az Isten lábát. Örökkön-örökké együtt, házasság és gyerekek és csak a halál választhat majd el minket. Majd a tipikus forgatókönyv szerint az idő múlásával a hirtelen fellángoló szerelem egyszer csak lankadni kezd.

De mi van akkor, mikor elfogy a vattacukor, és a köd is tovaszáll?

Az az általános szabály lép érvénybe, mely szerint a megbízhatóság egy ponton túl unalmassá válik. Tök jó, hogy számíthatsz rá, jólesik a törődése, a figyelme, de valahogy már nem értékeled annyira. Olyan lett, akár egy testrészed. Ami jó, hogy van, de nem adsz érte hálát mindennap - pedig kellene!

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy fekszel otthon a szőnyegen, és különféle kiszámíthatatlan, kalandos élményről ábrándozol.

• Hölgyeim! Akkor az az igazság, hogy nekünk tényleg semmi sem jó?

• Tényleg mindig az kell, ami nincs, és ezt egyszerűen el kell fogadni, bele kell törődni?

Nem gondolom, hogy ez valóban így lenne. Talán az időzítésen múlik minden. Ha éppen egy olyan pasin vagyunk túl, aki lépten-nyomon csalt és hazudott, akkor nem meglepő, hogy most ennek a szöges ellentétét keressük. Vagyis a stabilitást, a megbízhatóságot. Fordított esetben is működik az elmélet, hiszen egy unalmas párkapcsolat után az élményt, szenvedélyt és kalandokat kutatjuk.

Pedig a valóság az, hogy hosszú távú kapcsolatot - olyat, amiben nem fakulnak az értékek -, csak akkor lehet találni, ha a megismerkedés pillanatában is egyensúlyban vagyunk önmagunkkal. Ha nem az új pasitól várjuk, hogy balanszba helyezzen minket! Hiszen, ha magunk találjuk meg az arany középutat a lelkünkben, akkor képesek leszünk kompenzálási szándék nélkül, tiszta fejjel eldönteni, mire is van igazán szükségünk - akár nagyon-nagyon hosszú távon is.

Csak azzal kell mindig tisztában lennünk, hogy arra van-e szükségünk, amit a másik nyújtani tud, vagy csak az ellentéte elől menekülünk. Mert bizony a skálának nem csak két végpontja van. Attól, hogy az egyik szélsőséget NEM akarjuk, nem csak a másik szélsőség az egyetlen alternatíva! Ha a köztes variációkat is számba veszed, akkor van esélyed, hogy megúszod csalódás nélkül. ;)

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: iStockphoto