A karácsony legszomorúbb pillanatai

A nagy ünnepekkor sokaknak fix szabadság jár, megnő az adományozások száma, és még a csokinyuszit is szezonálisan dekorált ezüstpapírba bújtatják. Várjuk a hosszú hétvégét és a családdal töltött közös perceket. Csak sajnos elméletben mindig szebben sikerül...

Az ajándékozási kényszer?

Nem arról van szó, hogy nem szereted a nagynénidet, hanem arról, hogy már harmadik éve tea válogatást kap karácsonyra. A kérdés már csak az, hogy ez tulajdonképpen baj-e vagy sem? Mit jelent a "teljes szívből ajándékozás", mikor ugyanazon a héten belül tizenegy másik embernek is kéne adnod valamit? Ha igazán komolyan vennénk ezeket a csomagokat, valószínűleg egész éves tervezést és apró vásárolgatást igényelne. De az igazság az, hogy még akkor is vagánynak számítunk, ha december elején nekikezdünk.

A nyugalom hiánya, ami legfeljebb pár csendes órával kompenzál?

Kérdezz meg bármilyen anyukát vagy nagymamát, hogyan tudnak két levesből, nyolcféle főétel- és köretkombinációból és rengeteg sütiből álló menüsort összehozni délre... Hatalmas munka lefőzni ezt, gyakran több nappal előre elkészülnek néhány tartósabb darabbal. Ezért is igyekeznek a család többi tagját bevonni a kaszinótojás-torony felállításába. Persze ilyenkor a gyerek ellenszegül, az apuka lelép elhozni a nagyiékat - ő meg, hát, a konyhában áll melegítőben és mosatlan hajjal. A sok hűhóért cserébe viszont néha tényleg összejön a várt idill, csak kérdéses, hogy megér-e ennyi kockázatot...

Mindenki kötelezően jól akarja érezni magát?

Bár rendesen kihúztad magad alól a talajt a hosszúra nyúlt teendő listáddal, valami miatt mégis elhiszed, hogy a teljesítésétől jobban fogod érezni magad. Pedig az ünnepek alatt fel kéne töltődnöd, a barátaiddal és a szeretteiddel kéne kikapcsolódnod. Ehelyett a nagybevásárlástól, Mariah Carey-től és a rénszarvasos zokniktól várod a boldogságot. És amúgy senki sem garantálja, hogy december hónap végén te éppen jól fogod érezni magad, és nem biztos, hogy egy nagy adag stresszel ebbe az irányba tolod az esélyeket.

Irreális kiadások?

Milyen épeszű embernek jutna eszébe magától egy minden pontján szúrós növényt a nappalija közepébe rángatni, és színes díszekkel teleaggatni, hogy aztán két hét múlva megváljon tőle?! Bár, a macskáim előszeretettel ugrálnak rajta, ezzel rásegítve a tűlevél hullató mellékhatásukra és a díszkészlet fokozatos, évenkénti fogyatkozására. (Én konkrétan a harmadikról, az ablakon szoktam kihajítani a karácsonyfát, ahogy letelik a szezon.)

Megfelelési kényszer?

Függetlenül attól, hogy otthon vagy, nem lehetsz melegítőben. Ki kell - legalább félig - öltöznöd, hogy te legyél a nappali szépe. Az instant rament gesztenyés pulykára cseréled, de amúgy sosem vásárolnál egy egész madarat. A végtelenül kimerítő zabálás után nem dőlhetsz le az ágyra, mert a nappaliban illik társalogni. Mindezt a desszertkombinációk mellett ülve, ami amúgy is meglehetősen szúrós pillantásokat vet rád.

Rég nem látott rokonokról érdeklődsz, és igyekszel a smalltalk királynőjévé válni. Trónod az ebédlő széke, jogarnak egy csirkecomb jut, palástod a kedvenc kardigánod, és ajkaid vörösek a bortól. Illedelmességből senki nem akar még hazamenni, de igazából mindenki hazavágyik. Senki sem menekül.

Nyitókép: Shutterstock