A mai modern, felgyorsult kirakatvilágban minden ciki, ami valamelyest is utal a húsz-huszonöt évvel ezelőtti életre. Hiszen két évtizede még teljesen természetes volt, hogy a férj dolgozik, az asszony pedig képletesen szólva megteremti az otthon melegét. Mára ez odáig fajult, hogy leginkább lenézést, sajnálatot és meghökkentést vált ki az a nő, aki nem épít karriert.
Egy darabig nagy elánnal harcoltam az ellenem felhozott, koholt vádak ellen, de minden egyes alkalommal kiütéssel győzött a rögtönítélő bíróság. Így egy idő után beletörődtem a sorsomba, és igyekeztem nem szajkózni úton-útfélen a saját védőbeszédemet.
Vázolnék néhány pontot, hogy ha esetleg ilyesmire adnád a fejed, akkor tudd, mire számíts.
Villogó "miértek" tömkelege fogadott napjában ezerszer. Az egészben az volt a nehéz, hogy nem volt kielégítő válasz. Bárhogy is csomagoltam be, nem volt megfelelő. Mindenképpen oda lyukadtunk ki, hogy nem vagyok normális. Hiszen a mai világban nem szolgáltathatom ki magam ilyen szinten egy férfinak. Ezen a ponton általában próbáltam érvelni, hogy nem egy férfiról, hanem a férjemről van szó. De ez nemhogy javított volna a helyzeten, hanem általában csak olaj volt a tűzre...
A lényeg, hogy a valós magyarázatra a kutya sem volt kíváncsi. Pedig igazán egyszerű az egész: a férjemnek szüksége volt rám. Nem azért, mert egy tutyi-mutyi anyámasszony katonája, hanem mert nagyon fiatalon kapott egy olyan munkát, ami sok felelősséggel járt, ezért fokozottan fontos volt, hogy minimalizáljuk a stresszforrásokat az élet más területein - pl. a családi fészekben.
Elmondta, megbeszéltük, nem alkalmazott erőszakot, én pedig pár hetes gondolkodást követően felmondtam a munkahelyemen. És fejest ugrottam egy számomra ismeretlen világba.
Hát, igen. A háztartás az ugye a láthatatlan munka. Meg ugye azt más nő is csinálja a főállása mellett. Ez kétségtelenül így van. Itt az esetek többségében zavarba jöttem, nem értettem, hogyan lehet azt feltételezni, hogy én csak otthon lógatom a lábam. Természetes volt számomra, hogy tevékenyen élem a mindennapokat. Persze nem kellett szorosan beosztani a perceimet, és a délelőtti bevásárlás közben simán belefért egy kávé a piacon. Merthogy közben rájöttem, hogy a hétköznapi élet egyik legszebb színfoltja a piac. Így élvezettel szürcsölgettem egy jó feketét a feladatom végeztével.
Ugyanakkor rendet és tisztaságot tartottam, és hogy minél jobban kihasználjam a helyzetet, megszereztem egy régen áhított szakmát, és felfrissítettem az olasz nyelvtudásomat.
Ha őszinte akarok lenni, akkor fogalmam sincs, hogy milyen érzés pénzt kuncsorogni egy pasitól. Ha a férjem nem az a férfi lenne, akiért tűzbe mennék, akkor valószínűleg nem adom fel az anyagi függetlenségemet még egy napra sem. Talán ebből már érezhető is, hogy a kuncsorgás, esetleges elszámoltatás soha szóba sem jött. A megoldás a közös bankszámla, amihez mindketten ugyanolyan jogosultsággal rendelkeztek. Ilyen egyszerű.
A sort még hosszasan tudnám folytatni, de nem szeretném. Sokkal inkább azt emelném ki, hogy mit kaptam ezzel a sokak számára lenézendő tettel:
Ugyanakkor megfontoltnak kell lenni, mert ez a kiváltság nem járhat mindenkinek! Viszont, ha biztos vagy a dolgodban, akkor igazán lélekemelő tud lenni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.