Miért nem fogadod el bókokat?!

Az élet egészséges önértékelés nélkül - vagy annak erős hiányában - sokkal keményebb. Nehezebben tudod érvényesíteni az akaratodat, csomó időt elvisz az önutálat, a kesergés, és rengeteg lehetőséget halaszthatsz el az élet minden területén. Nem merted visszahívni, nem mertél bekopogni, nem merted megszólítani... Ismerős? Óriási szívességet teszel magadnak azzal, ha megoldod a megváltoztatható problémákat, és találsz egy módot arra, hogy elfogadd a megváltoztathatatlant.

Az első lépés

Persze ez a folyamat nem pillanatok alatt történik, és igazából hosszú távon mindig igényel egy kis gondozást. Első lépésként kezdhetnéd azzal, hogy nem utasítod vissza, ha valaki megdicsér.

Személyes tapasztalatom alapján itt kezdődik az, amikor elkezdem magam le- vagy felépíteni a témában. Amikor egy bizonytalan időszak próbára tesz, egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni a pozitív visszajelzéseket.

• Zavarba jövök, lesütöm a szemem, és nem "hiszek" a másiknak.
• Mentegetőzöm. Ez talán a legrosszabb.

És ezzel két nagy baj van:

Egyrészt, amellett, hogy mantraként ismételgetve rögzíted magadban, hogy te érdemtelen vagy a dicséretre, még a másikat is jól megbántod ezzel. Pedig egy sima "Köszönöm szépen, pont tegnap voltam a fodrásznál!" -lal is el tudnád intézni az egészet.

Hiszen a pozitív komment elleni heves tiltakozásnak az az üzenete, hogy a másik fél esztétikai vagy érzelmi élménye helytelen - vagyis rossz az ízlése, ha téged szépnek lát. Különösen kellemetlen ez a helyzet, ha egy randin történik ilyen. Hogyan tetszhetnél a másiknak, ha magadnak sem jössz be?

Nyitókép: Shutterstock