Babakocsival a városban

Nos, én úgy gondoltam, hogy:

• A: Nem használom a tömegközlekedést, helyette inkább kocsival járok.
• B: Maximum csak buszozni fogok, ugyanis a többi közlekedési eszközre egyszerűen nem tudom egyedül feltenni a tankunkat babakocsit.

Gondolom most felmerül benend a kérdés, hogy miért nem járok hordozóval. Egyrészt járok (tornázni - ami gyalogtávra van -, és ikeázni). Másrészt én nem vagyok az a vaslady típus, aki csak úgy felkapja, és órákon át könnyedén cipeli a gyereket, az 5 kilós retikült, a gyerkőc holmiját, meg mondjuk a napi bevásárlást. Bocs, de nem, én ennek nem vagyok hajlandó kitenni magam.

Lehetőleg valaki szimpatikustól. Eddig egyetlen egyszer fordult elő, hogy valaki elfordult, és cseszett segíteni, ami nagyon jó arány - főleg azt tekintetbe véve, hogy már minimum fél éve közlekedünk így.

Aztán ott a következő mumus: az aluljáró. Mert azért olyan helyeken, mint a metróállomások, nem tudod elkerülni az alujárózást. De általában itt is pozitív meglepetések érnek. Oda szokott jönni valaki, hogy tud-e segíteni. És én ezt bizony igénybe is szoktam venni. Az már más kérdés, hogy amikor fel- vagy leérünk, már nem olyan boldog a kedves segítők arckifejezése... Igen, a mi babakocsink nehéz - még 2 embernek is.

De történt már velem olyan egy fast fashion üzletben, hogy nem szerettem volna mozgólépcsőzni (hacsak lehet, elkerülöm, miután egyszer majdnem sikerült felborítanom rajta a babakocsit gyerekestől...). Így megkérdeztem az eladót, hogy a liftet csak a személyzet használhatja-e? Mire ő azt válaszolt, hogy természetesen mi is igénybe vehetjük, odakísért, hívta nekünk a liftet, majd "fel is vitt minket" az első emeletre.

Na, az ilyen előzékeny, segítőkész emberek adják vissza az emberiségbe vetett hitemet. Mert oké, hogy nem mindenki ugrik azonnal, ha meglátja, hogy ott téblábolok a babakocsival a HÉV mellett. De a legtöbb esetben tényleg van egy készséges illető, aki önzetlenül a segítségünkre siet. :)

Nyitókép: Shutterstock