Miért nem futok ma maratont?

Amikor a gyerekem vártam, tudtam, hogy ha nem mozoghatok majd a baba mellett, valakit tutira kinyírok. Mivel nagyszülők a távolban, a rokonok sehol, ez csak a gyerekem vagy az apja lehetett volna. Őket nem akartam bántani, és már a terhesség alatt kitaláltam, hogy szülés után futni fogok. Mert az nincs órarendhez kötve, akkor megyek, amikor lehet.

Három hónapos volt, amikor először futottam vele versenyen. Hát, nem egészen úgy sikerült, ahogyan terveztem, mert elkezdett ordítani, és nem hagyta abba, ezért kivettem, és fogtam a kezemben, úgy futottam, egy kedves futótárs meg tolta a babakocsit. Így értünk be a célba.

Volt egy elméletem

Hogy mindig annyi kilométert futok egy versenyen, ahány éves vagyok. Persze ezt nem szó szerint kell értelmezni. Félmaratont ugye, csak tavaly hatszor futottam, ebből egyet Jerevánban, pedig már tavaly sem 21 éves voltam, sem pedig hatszor huszonegy. Ez igazából csak duma volt, hogy akkor, amikor 42 leszek, lefutom a 42-t.

Mivel hetente legalább háromszor elmentem futni, maximum tíz kilométereket, a félmaraton a lábamban volt. Lehet, hogy nem az életem legjobb idejét futom/futnám, de bármikor megcsinálnám a 21 kilométert. De a maratoni táv az pont kétszer ennyi!

Először természetesen vettem egy új cipőt. Nem garasoskodtam magammal, megérdemlem. Meg az új futógatyát is. Mert hát passzoljanak már egymáshoz színben! (Vannak olyan "szemét" sportszergyártók, akik direkt rájátszanak erre, és úgy tervezik, hogy a cipő a pólóhoz, az a nadrághoz meg a dzsekihez menjen - és én általában megtörök. Mert jól néz ki, nekem meg kell! )

És elkezdtem tervezni a futásaimat. Ha - az én mércém szerint - normális idő alatt szeretném lefutni, akkor nem háromszor kell futnom a héten, hanem ötször, és hétvégéken meg hosszút. És ezt legalább öt hónapig kellene, szóval májusban kell elkezdenem. Tehát, ráértem még.

Közben zajlott az életem. Elhatároztam, hogy 2017-ben minden hónapban, amikor csak tudok, elutazom valahová, ahová repül fapados. Általában pár napos programok csak, de attól még jól felborították a futónaptáramat. Rám jellemző módon, túllendültem ezen, majdcsak megoldom valahogy! (Akkor még nem tudtam, hogy a valahogy a sehogyot jelenti...)

És új szerelem is érkezett az életembe. Nem, nem pasi, azoktól távol tartom magam, mert nem szeretek magamnak bonyolult érzelmi helyzeteket teremteni. Hanem a crossfit. Úgy gondoltam, hogy a futás mellett egy kis erősítés pont belefér! Eleinte még inkább futni mentem az edzés helyett, de valamikor májusban, amikor a komolyabb futófelkészülést kellett volna kezdenem, rákattantam. Futás helyett crossfitre mentem.

Szóval, akár elő is szedhetném az elméletem, hogy annyit kell futni, ahány éves vagyok. És jövőre akkor jöhetne a 43km, de mivel ilyen táv nincs is, akkor ugye ki lehet hagyni. De nem! Ünnepélyesen fogadom, itt a www.she.hu olvasóinak - mert kell valami külső kényszer - hogy lefutom! Amennyiben nem, akkor... Akkor majd írok róla megint! :)

Nyitókép: Shutterstock