Sokat papolnak arról, mennyire fontos, hogy ha már nem akarsz együtt lenni valakivel, kihűltek az érzelmek, esetleg másfelé kacsintgatsz, ne felejts el szólni a megunt személynek.
Azt azonban már kevesen hangoztatják, hogy esetleg a szakító felet is megviselheti egy ilyen esemény. Hiszen épp úgy fájhat neki a szakítás, és nem utolsósorban neki kell kezelnie a sokszor igencsak heves reakciókat is. Ezért bátorság kell ahhoz, hogy kimondja azt, amit a párja esetleg struccpolitikával szeretne elkerülni: azaz, hogy nem működik már a kapcsolat.
A szakítás sosem rutinművelet
Nem minden nap kerülsz ilyen helyzetbe. Bár ha egy notórius randizós vagy, akkor lehet, hogy már volt lehetőséged a végletekig tökéletesíteni ezt a műveletet. De még akkor is rendkívül nehéz dolog a másikkal közölni a rossz hírt, ha van benne tapasztalatod. Mert a rossz hír vivőjét régen is lenyakazták. Igaz ugyan, hogy most a legrosszabb esetben megúszhatod egy botrányos jelenettel, esetleg egy bosszúhadjárattal, na de ez is kinek hiányzik? Nem is beszélve arról, hogy mennyire fájó dolog egy másik embert megbántani.
Ne alázd meg a másikat!
Kemény dolog a szakítás. Mindkét felet megviseli. Ezért sokszor nem is tudod, hogyan is kellene úgy békében elválni, hogy ne bántsd meg a másikat. Sajnos van egy rossz hírem: bárhogy is teszed azt, mindenképpen fájdalmas lesz. De állítólag vannak olyan illemszabályok, amelyektől mégis kicsit kevésbé érzi magát megalázottnak a kirakott fél.
Ne improvizálj!
Készülj fel, mert az improvizáció nem válik be ilyenkor. Ugyanúgy, ahogy egy állásinterjúnál, fel kell készülnöd a kérdésekre. Előre tervezd meg, mit mondasz majd - már csak azért is, mivel az érzelmek kavarogni fognak benned, és megnehezítik a gondolkodást. Sokkal nehezebben jönnek elő a megfelelő szavak. És igen, lehet, hogy lesz jelenet: sírás, meg könyörgés és minden, ami kellemetlen, de szedd össze magad! Próbálj felnőni a feladathoz!
Állj elé!
Sokak számára már az is nagy dolog lehet, ha a másik elé mernek állni:
- Pedig ez mindenképpen jobb annál, mintha örökre köddé válnál, magad mögött megválaszolatlan kérdéseket hagyva. Ugye a "Leugrok egy doboz cigiért" szöveg már eléggé elcsépelt.
- Az sem túl etikus, ha ritkítva a találkozásokat, soha ki nem mondva csak érzékeltetnéd, hogy nem kívánatos már a másik társasága.
- Ennél még az is humánusabb, ha telefonon szakítasz, vagy legalább dobsz egy sms-t, hogy vége. Ugyanis mindenkinek joga van tudni, hogy véget ért a kapcsolata, és arra is, hogy mi ennek az oka.
Mert ez megkönnyíti a lezárást: nem kell napokig, hetekig kétségek között vergődni, bizonytalankodni, hogy most mégis mi történt. Ez a legkevesebb, amit megtehetsz valakiért, aki hosszabb-rövidebb ideig az életed szerves részét képezte.
A bűvös hármas, mely meghatározza, hogyan szakítasz
Szerény élettapasztalatom szerint az alapján szakítunk, hogy mennyire vagyunk birtokában a bűvös főzetnek, mely összetevőinek mennyiségét te határozod meg. Melyek ezek? Felnőttség/érettség, empátia és erkölcs. És bár tökéletes szakítás nem létezik, ha már kifőzted a módját, tegyél bele minél többet a felsorolt hozzávalókból! Így talán ehetőbb lesz ez az alapvetően keserű leves.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
