szegénység Horváth Antónia szeretet baleset boldogság tűz kitartás
Hatalmas robbanás, repülő üvegszilánkok, éles fény, vijjogó szirénák. A hirtelen feltörő lángnyelvek mindent beterítenek, felkúsznak a függönyökre, át a tapétára, és már a bútorok is égnek.

Azt sem tudja, hova kapjon, gyorsan beszalad a kislány szobájába, megfogja a kezét, és rohannak az előszobán át a lépcsőházba. Kifelé menet felkapja az első kabátot, ami a kezébe akad, és rémülten viharzik le a lépcsőn. Az utcán egy tűzoltó karjába fut bele. Akkor eszmél rá, hogy a férje még nem jött vissza a boltból. Üvöltés tör ki belőle, hátha ő is a házban rekedt, de ekkor meglátja a kordonnal hátratessékelt tömegben, és már vágtat felé.

Lepereg előtte az elmúlt tizennyolc évük. Amikor gyerekként megismerkedtek a nevelőintézetben, és egy szebb jövőről ábrándoztak. Akkor minden este hálát adott azért, hogy megtalálta ezt a fiút, aki épp olyannak szereti őt, amilyen. Aztán jött a felnőtté válás, és ők bukdácsolva keresték a helyüket a világban az összekuporgatott kis pénzükkel. Munkakeresés, albérlet, havi csekkek, három műszak, így néha hús is került az asztalra. Vasárnap esténként kiültek a padra, és nézték a csillagokat. Úgy érezték, ennél talán soha nem lesznek boldogabbak.

Forrás: Getty Images/AJ Wattamaniuk

Pár felhőtlen hónap után hidegzuhanyként jött a hír: férje elvesztette munkahelyét, és majdnem utcára kerültek. Egyik barátnője felajánlotta, hogy a házuk beépítetlen tetőterében húzzák meg magukat. Azóta is hálás az emberségért, az önzetlen segítségért, ami kimentette őket a bajból. Akkor megfogadta, hogy bármi történjen, összetartanak és szeretni fogják egymást, míg a halál el nem választ. Nem volt szinte semmijük sem, mégis ott voltak egymásnak - ez hálával töltötte el a szívét.

Lassan kezdtek egyenesbe jönni, egy ütött-kopott, öreg autó boldog tulajdonosaiként tengették mindennapjaikat, tervezgették, hogy saját lakást vesznek. Édes pillanatok voltak, amikor néha étteremben ehettek. Sőt, egyszer egy évben eljutottak nyaralni is. Aztán elkezdett gömbölyödni a pocakja, majd megszületett Maja.

Most már nemcsak a házasság, hanem egy kisbaba is összekötötte őket. Igazi család lettek. A férjét előléptették, és ő minden este hálálkodott a sorsnak, hogy ilyen társat talált, a lányuk pedig egy földre szállt angyal. A lakást szépen berendezték, szóba került, hogy külföldre utaznak, és ha ilyen szépen haladnak, pár év múlva talán bővülhet a család. Minden olyan kereknek tűnt - addig az estéig...

Ott áll az utcán egy szál papucsban és a hirtelen magára kapott télikabátban. Karján a kislánya, balján a férje, aki oltalmazón öleli. Szinte fel sem fogja, hogy mi történt az elmúlt fél órában. Meredten nézi a leégett lakást, potyognak a könnyei, bár tudja, hogy együtt ezt is túlélik, és talpra állnak. Odaveszett mindenük, de csak látszólag. A legfontosabb megmaradt: itt vannak egymásnak, és semmi más nem számít. Felnézett az égre, és újra hálát adott. Mindenért.

Antónia vagyok, divatfüggőhttp://www.she.hu/herself/20170307-divatfuggo-elete-vasarlas-divatbemutato-divathet-tervezok-oltozkodes.html

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.