Az érzelmi biztonságon túl azért is szeretünk kapcsolatban élni, mert ideális esetben a rendszeres szex adott, megoldott. Mindannyian találkoztunk már folyton feszült, frusztrált emberekkel, össze is súgtunk a háta mögött kuncogva, hiszen rögtön tudtuk, hogy mi hiányozhat az életéből...
Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikben egy pár kénytelen hosszabb-rövidebb időt külön tölteni. A mai kusza világban ez különösen gyakori. A pár egyik tagja külföldre megy tanulni, dolgozni, esetleg már a megismerkedésük idején sem éltek egy városban vagy országban.
A másik hiánya mellett hamar felmerülhet a szexualitás nélkülözése is, és mint minden problémát, valahogy ezt is meg kell oldani. Nemrég hallottam egy némiképp szokatlan történetet. A férjet egy másik országba szólította a kötelesség, hosszú hónapokig nem láthatták egymást fiatal feleségével.
A történet mesélője szerint érzelmileg teljesen normálisan működött a kapcsolatuk, a távolság viszont értelemszerűen megnehezítette az együttléteket. A férj úgy gondolta, meg kell oldani ezt a helyzetet, ezért úgy döntött, szerez valakit, aki helyette kielégíti a felesége szexuális vágyait. Egy ismerős személyében meg is találta az erre alkalmas személyt, sőt, ő maga szervezte meg az első találkozót.
Döbbenten hallgattam.
Az, hogy egy pár egy harmadik felet is bevon a szexuális együttléteikbe, manapság azért nem számít kuriózumnak. A swinger életmódnak is egyre több követője van. De ilyenkor közös beleegyezéssel, a szexuális életük felpezsdítése érdekében, mindkét (mindhárom) fél örömére történik a dolog. Viszont egészen más a helyzet, ha valaki teljesen önzetlenül átengedi a kedvesét valakinek, amikor ő nincs is jelen.
Egy komoly kapcsolatban, házasságban el lehet különíteni ennyire az érzelmeket és a szexualitást? Lehet másképp kezelni két együttlétet? Szeretkezésként azt, ami a házastársak között történik, és egy egyszerű fizikai ösztönöket kielégítő szexként mindent ezen kívül? Mert ha ez működik, akkor csak ilyen alapokkal jöhet létre.
Állítólag náluk ez teljesen magától értetődően alakult. Nagyon szereti a lányt, tisztában van az igényeivel, ezért kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy kölcsönadja a feleségét. Mindkét - pontosabban mindhárom - fél beleegyezésével, a házasság fenntartására született ez a kissé szokatlan helyzet.
Állítólag működik, és minden rendben. Arról már nem szól a fáma, hogy esetleg nem habarodott-e egymásba a "megoldás" és az asszony. Mindenesetre elgondolkodtató ez a helyzet. Én magam nem lennék képes erre.
Nem értem sem a férfit, sem a nőt. A harmadik felet még csak-csak. Szeretheti valaki a társát annyira, hogy szemet huny, sőt, kifejezetten támogatja is azt, hogy a távollétében valaki más karjaiban keresse az örömöt? És aki igazán szereti a párját, az nyugodt szívvel bújik más ágyába, tudván, hogy engedélyt kapott rá?
Szerintem a valódi szeretet nem ismer fizikai távolságot, sem az érzelmek, sem a szex terén. De hát mindenki másképp csinálja, nem ítélkezem, de nem vagyok biztos benne, hogy ez egy szerencsés vagy fenntartható megoldás kamionsofőrök, hajóskapitányok, sokat utazó üzletemberek számára.
És szerintetek?
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.