Bájgúnárok, akikből sosem elég

Az a kis izom, ami már huszonvalahány éve pumpálja a vért az ereidben, tulajdonképpen csak egy klasszikus felállású társas viszonyra vágyakozik. Igen, igen: attól klasszikus, hogy mindenkinek adott a feladatköre. A férfi az férfi, a nő pedig általa lesz egy magabiztos, önfeledten kacagó, törékeny izé. Akinek a keblére megnyugvásképpen bátran hajthatja majd fejét, és érezheti, hogy disznó lelke otthon van.

Mindenkiben megvan a tökéletességre, a harmóniára való törekvési hajlam. De mit tehetünk, ha már a történelem előtti időkben el lett intézve a világ rendje azzal, hogy a férfiak vadásztak, a nők pedig gyűjtögettek? Leszámítva azt a pár dolgot, amit a nagyszüleink eltitkoltak előlünk, hogy fenntartsák a házasság intézményébe vetett hitünket, sosem volt, és sosem lesz ez másként.

De mi van akkor, ha a romlottságán kívül felismersz benne értékeket? Na, ekkor aztán jön a matek. Osztasz, szorzol - s bár sohasem tudtál, most mégis -, gyököt vonsz. És az eredmény láttán jön a vészfék: az agyad. Persze, hogy nem a szíved, mert az ilyenkor csak arra képes, hogy triplát verjen a bájgúnártól. De te már nem vagy kezdő. Talán egy pillanatra lesápadsz, összegörnyedsz, és megvárod, amíg a pillangók átszállnak az előtted lépkedő, gyanútlan járókelőbe. És végül keservesen, nagy nehezen továbblépsz az ügyön.

Oké, ugorjunk heteket, hónapokat!

Megismersz egy új, másik és eddig teljesen romlatlan - valószínűleg konzervdobozban pácolódott - egyedet. Aki ránézésre is jobban szeret téged magánál - és te is azt állítod, hogy szereted őt. Minden jó, minden szép, minden Gucci. Aztán éppen esedékes egy rendezvény, ahol már kurva messziről érzed a gúnár termet belengő, drága, önző komponensekkel teli kölnijét.

Persze, hogy felbukkant, hisz' már vártad. Szeretted volna, ha látja, milyen boldog és önfeledt vagy. Azaz voltál. Hirtelen, üdvözlésképpen a megszokott arisztokrata, cupp-cupp helyett az ajkaid szélét súrolgatja a sajátjával. Aminek ízét nők százai élvezték, de csak te voltál az egyetlen szerencsés, akinek teljesen kiadta magát egy fokhagymás pirítós után is. Ó, micsoda privilégium!

Figyelvén az új ellenfelére megtartja a tisztes távot, kierőszakolván tőled két percet, mosolyogva lelki terrort alkalmaz, majd elsiet a dolgára, mert ugye van neki. Hát, ő az ügyeletes! Lecsukott szemmel próbálod a felszínre ráncigálni a belső istennődet, végül sikerül, majd remegő kezeddel, megérdemelten töltesz egy pohárkával. Jól végezted dolgod, meghallgattad, leráztad, lezártad. Ezek után egymásba karolva távoztok, szeretett, ifjú dollárpapáddal. Majd a testi kielégülés után, minden természetfeletti képességeddel üzensz neki:

Nyitókép: iStockphoto