50 vagy akár csak 10 évvel ezelőtt még nem történtek ilyen gyorsan a dolgok. És ilyen hazug módon. Ma senki sem az valójában, akinek látszik. Mindenki csak a saját érdekeit lesi, és egy laza mozdulattal átgázol a másikon. A fő probléma szerintem az, hogy bár mindannyian törekszünk a boldogságra, túlságosan önzők vagyunk, kényelmesek, és nem bírjuk a kötöttségeket. Persze egy fecske nem csinál nyarat, de valahol el kell kezdeni, ha valóban szeretnénk javítani ezen a helyzeten.
Mivel nem tudjuk befolyásolni a többi játékost ebben az eszeveszett világban, saját magunkkal kell valamit kezdenünk. Mindaddig, amíg nyílt lapokkal játszol, és álarc nélkül mutatod az igazi lényedet, a jó oldalon állsz. Ha így viszonyulsz másokhoz, a pozitív érzések visszasugároznak rád, és az önértékelésedet is megnöveled. Ezáltal erősebbé, kiegyensúlyozottabbá válsz, és sokkal nagyobb esélyed nyílik a szerelemre. Persze továbbhaladhatsz azon az ösvényen, amin a többi hazug és képmutató jár, de akkor ne csodálkozz, ha bedarál a sunyiság!
Ez így furcsának tűnik, igaz? Nagyon sok ember mégsem tudja kifejezni az érzéseit, emiatt pedig képtelen tartós kapcsolatra. Nem tagadom, néha én is beleesek ebbe a hibába. Nehéz dolog beismerni, hogy vonzódom valakihez, főleg akkor, ha az illető is titkolózós típus, ha vonzalomról van szó. Mert könnyen lehet, hogy ő is ugyanúgy fél a csalódástól. Ezért ő is azt várja, hogy megtedd az első lépést, ahogy te is tőle várod a biztatást.
Ez egy igazi ördögi kör. Hány és hány kapcsolat lehetősége úszott már el ezen a biztonsági játszmázáson!
Ismerkedünk, próbálkozunk, aztán, amikor valaki tényleg felkelti az érdeklődésünket, begyulladunk. Ez az igazság. A félelmeinknek több oka lehet, de ahhoz, hogy változtatni tudjunk az életünk minőségén, merészebbnek kell lennünk!
Az elköteleződés magában hordoz valami félelmeteset. Az benne a legijesztőbb, hogy lehorgonyzol valaki mellett, aki később fájdalmat okozhat, és visszaélhet a bizalmaddal. Mindenki belesodródik ebbe a spirálba, miután megtapasztal egy olyan kapcsolatot, ami drámával végződött.
Én már rájöttem: ha bástyákat építek magam köré, és kizárok mindenkit az életemből, egy hatalmas fekete lyuk leszek, amin keresztül elfolyatom az érzéseimet. És ezt nem akarom. Nem akarok folyton kattogni a holnapon, csak élvezni azt, ami velem történik.
Nálam is vannak olyan időszakok, amikor tudom, hogy még nem állok készen egy komoly kapcsolatra, de nem teszek úgy, mintha ilyen irányú terveim lennének. (Számos férfival találkoztam, aki hasonló cipőben járt, csak ezt a tényt valahogy elfelejtette közölni velem.) Néha fogalmam sincs róla, mire van aktuálisan szükségem - de szerintem erről is lehet őszintén beszélni. Ha pedig szerelemre vágyom, senki kedvéért nem fogom a laza erkölcsű nőcskét játszani, aki beéri néhány forró éjszakával.
Tök jó lenne, ha így gondolkodna minden 21. századi ismerkedő: kevesebb lenne a kudarc, nagyobb lenne a boldogság. Végül is ezek lennének az első lépések egy jobb, őszintébb világ felé.
Vagy csak álmodozom? Ti mit gondoltok?
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.