5 dolog, ami miatt tönkre kellett volna mennie a házasságunknak

Ugyanis imitt-amott - mondjuk úgy helyenként -, de tényleg "csak érintőlegesen" szembe mentünk a jelenlegi társadalmi elvárásokkal. Kívülről nézve teljesen elvetemült ötletnek tűnt, olyan igazi "ti aztán nem vagytok százasak" életérzésnek. Pedig nem ez volt a célunk. Egyszerűen csak szerettük volna, ha papíron is összetartozunk, mert nekünk ez fontos volt. Na, de nem szaporítom tovább a szót, hanem helyette elárulom, hogy miért is kapott sokkot a szűkebb és tágabb környezetünk egyaránt.

1. A puding próbája az evés

Párosok esetében ez nyilvánvalóan az összeköltözést takarja. Hát nekünk ez nem jött össze. Jó, azért nem kell azt képzelni, hogy a házasság előtt nem láttuk egymást reggel morcosan, kócosan, jól összegyűrve. Azonban az tagadhatatlan tény, hogy nem éltünk együtt életvitelszerűen. Ez volt az 5 fő bűnünk egyike.

2. Feneketeken a tojáshéj

Ezzel nem lehetett vitatkozni. Rohadtul igaza volt mindenkinek, aki emiatt tört pálcát a fejünk felett. Azt hiszem, ha egyszer egy "szép" napon a 20 éves fiam, avagy a 22 éves lányom azzal állna elém, hogy házasságra adja a fejét, akkor én is padlót fognék. Egy cseppet sem lepődtünk meg a szülők reakcióján, hiszen éppen csak, hogy túl voltunk az érettségin. Teljesen jogos volt a kiakadás. Azonban - sajnos vagy nem sajnos - ebben a korban ezt a döntést már nem vétózhatják meg a szülők.

3. Hirtelen felindulásból elkövetett előjegyzés

Tehát gyorsan házasodtunk, amilyen hamar csak lehetett. Kitaláltuk, és bementünk a kerületi hivatalba. Elmondtuk, hogy mit szeretnénk, és a lehető legközelebbi hétvégére kitűztük az időpontot.

4. Nincs is semmitek

Bevallom, ez volt az egyik érv, amin már akkor is csak nevetni tudtam. Majd lazán visszakérdeztem: "És???" Ezt az állapotot miben befolyásolja a kapcsolatunk hivatalossá tétele? Ezt az érvet azóta sem értem, de ha valaki tudja rá a választ, akkor rögvest világosítson fel!

5. Még nem is éltetek

Miért, a házasságunkkal megjövendöljük a halálunkat? Persze tudtam, hogy mire céloznak. Ezzel csak az a baj, hogy soha nem értettem vele egyet. Azért szakítsunk, hogy pár évig még bontogassuk a szárnyainkat, és nehogy harminc vagy negyven évesen üssön be a krach? Sajnos el kell keserítenem mindenkit, aki ezzel a naiv gondolatmenettel áltatja magát: semmi garancia nincs rá, hogy ha valaki "kiélte" magát, akkor évek múlva majd nem fog bekattanni.

+1

Az utolsó pontban viszont szeretném elárulni, hogy nem lett igazuk a károgóknak. Azt egy percig nem állítom, hogy nem voltak súrlódások, ajtócsapkodások, de még napokig tartó duzzogás is megesett. De azt hiszem, az sokat elárul, hogy még a legnagyobb csetepaté után is mindketten besettenkedünk a közös takaró alá, mert egymás szuszogása nélkül nem megy az elalvás. :-)

Nyitókép: iStockphoto